KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/szeptember
KRÓNIKA
• Báron György: Hamlet Trabanttal Gábor Miklós

• Gelencsér Gábor: Atya, Fiú, Bergman A szeretet konfliktusai
• Kúnos László: A mester lehunyja szemét: lát A Bergman-család
• Győrffy Iván: Kísértetek és bolondok Dúl-fúl, és elnémul
• Karátson Gábor: Az agyaghadsereg bevonul Pekingbe Kundun
• Sári László: A vigasztalás mandalái A mesés Tibet
• N. N.: Tibet filmen
• Fáy Miklós: Csöndet! Csöndet! Philip Glass Kundunja
MÉDIA
• Szíjártó Imre: Tetszik, de nem tudják Mozgókép- és médiatankönyvek Magyarországon
• Gelencsér Gábor: Szemtan Bódy Gábor Filmiskolája
• Muhi Klára: Együtt nézzük a Schwarzeneggereket Tanárok a mozgókép és a média iskolai oktatásáról
• Varga Balázs: Iskolapélda Tanköteles magyar filmek

• Beregi Tamás: Tájkép Apokalipszis után Armageddon és más katasztrófák
• Varró Attila: Godzilla Godzsira ellen Halhatatlan szörnyfilmek
• Bikácsy Gergely: Szonatinák a vallon erdőben André Delvaux
• Fáber András: A zongorakísérő Beszélgetés André Delvaux-val
• Csejdy András: Huncut realisták Mai angol film
• Kovács István: Menekülés a Szabadság moziba Lengyelek cenzor nélkül
KRITIKA
• Forgách András: Húsz lapát föld A cseresznye íze
• Hirsch Tibor: Folytassa, Hollywood A varázsige: I Love You
KÖNYV
• Kövesdy Gábor: Pascal kamerával Robert Bresson: Feljegyzések a filmművészetről
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Éjfél a Jó és a Rossz kertjében
• Halász Tamás: Jöttünk, láttunk, visszamennénk II. (Időalagút)
• Harmat György: Majd elválik
• Hungler Tímea: Julie DeMarco
• Tamás Amaryllis: A vér szava
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Kaukázusi Rakétakör

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A szerelem gyerekkel jön

Alföldi Nóra

Ange et Gabrielle – francia, 2015. Rendezte és írta: Anne Giafferi. Kép: Stéphane Cami. Zene: Jean-Michel Bernard. Szereplők: Isabelle Carré (Gabrielle), Patrick Bruel (Ange), Alice de Lencquesaing (Claire), Thomas Solivéres (Simon). Gyártó: Benji Films / Palazzo Films / TF1. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Szinkronizált. 91 perc.

 

A francia komédia egyik ismérve, hogy szókimondásának és bátorságának köszönhetően minden bizarr élethelyzetből ki tud kerekíteni egy kedves, szeretetreméltó vígjátékot. Kapunyitási, vagy kapuzárási pánik, tinikori terhesség, letagadott gyerekek – az A szerelem gyerekkel jön ugyancsak izgalmas helyzetekkel áll elő, de épp oly kuszán kategorizálható, hogy pontosan miről mesél szolid képei, színészei kedves mosolya mögött, mint amennyire kaotikus a hősök viszonyrendszere. Ange ötvenes agglegény, boldogan éli a szívtiprók életét: falja a nőket, igaz egy görbe éjszaka után kicsit fájlalja hátát, elegáns loft irodája igazgatói székében ücsörögve. Magabiztos mosolya akkor hervad le arcáról, amikor egy napon beállít hozzá Gabrielle a tüchtig gyógyszerésznő, aki számon kéri Ange-on gyereknevelési módszerét, mivel Ange fia Simon – akinek létezéséről Angenak halovány emlékei vannak csupán – teherbe ejtette Gabrielle 17 éves lányát és most ki akar bújni a felelősség alól. Szó szót követ, pár ordítozás, pofon, dráma, félreértés és vicces „két férfi és egy bébi” jelenet után minden jó lesz, boldogság kerekedik a fiataloknál is, Ange és Gabrielle pedig romantikus felnőttszerelemben néznek a késői gyermekáldás örömei elé.

Anne Giafferi hihetetlen tempóban szalad végig a pár helyszínen kevés szereplőt mozgató történeten, és tulajdonképpen egyetlen ziccert se csap le, amelyet az általa írt történet tartogat. Olyannyira nagy a svungja, hogy a nézőnek se hagy időt a tények feldolgozására, vagy arra, hogy nevessen egy-egy helyzeten, vagy elcsodálkozzon azok abszurditásán. A jó film egyik ismérve, hogy elfogyasztása után a néző kérdéseket tesz fel, vagy csak szimplán gondolkodóba esik. Az A szerelem gyerekkel jön esetében ez a csoda felszínességének és ridegségének köszönhetően elmarad, de rövid játékideje folytán nincs módja arra, hogy súlyos kínokat okozzon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12713