KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/szeptember
KRÓNIKA
• Báron György: Hamlet Trabanttal Gábor Miklós

• Gelencsér Gábor: Atya, Fiú, Bergman A szeretet konfliktusai
• Kúnos László: A mester lehunyja szemét: lát A Bergman-család
• Győrffy Iván: Kísértetek és bolondok Dúl-fúl, és elnémul
• Karátson Gábor: Az agyaghadsereg bevonul Pekingbe Kundun
• Sári László: A vigasztalás mandalái A mesés Tibet
• N. N.: Tibet filmen
• Fáy Miklós: Csöndet! Csöndet! Philip Glass Kundunja
MÉDIA
• Szíjártó Imre: Tetszik, de nem tudják Mozgókép- és médiatankönyvek Magyarországon
• Gelencsér Gábor: Szemtan Bódy Gábor Filmiskolája
• Muhi Klára: Együtt nézzük a Schwarzeneggereket Tanárok a mozgókép és a média iskolai oktatásáról
• Varga Balázs: Iskolapélda Tanköteles magyar filmek

• Beregi Tamás: Tájkép Apokalipszis után Armageddon és más katasztrófák
• Varró Attila: Godzilla Godzsira ellen Halhatatlan szörnyfilmek
• Bikácsy Gergely: Szonatinák a vallon erdőben André Delvaux
• Fáber András: A zongorakísérő Beszélgetés André Delvaux-val
• Csejdy András: Huncut realisták Mai angol film
• Kovács István: Menekülés a Szabadság moziba Lengyelek cenzor nélkül
KRITIKA
• Forgách András: Húsz lapát föld A cseresznye íze
• Hirsch Tibor: Folytassa, Hollywood A varázsige: I Love You
KÖNYV
• Kövesdy Gábor: Pascal kamerával Robert Bresson: Feljegyzések a filmművészetről
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Éjfél a Jó és a Rossz kertjében
• Halász Tamás: Jöttünk, láttunk, visszamennénk II. (Időalagút)
• Harmat György: Majd elválik
• Hungler Tímea: Julie DeMarco
• Tamás Amaryllis: A vér szava
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Kaukázusi Rakétakör

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy veszedelmes elme vallomásai

Varró Attila

 

Charlie Kaufman hosszú évek óta az első forgatókönyvíró Hollywoodban, aki nemcsak menten felismerhető saját kézjeggyel, de rövid karrierje ellenére máris komoly rajongótáborral, sőt követőkkel rendelkezik – nem csoda, hogy már negyedik játékfilmjénél vette a bátorságot, s eddigi modelljei után önmagát emeli főhős-szerepbe (Adaptáció). Az Egy veszedelmes elme vallomásaiban Kaufman a mozisztár Malkovich után a hetvenes évek egyik leghírhedtebb média-sikeremberének agytekervényeibe kalauzolja el közönségét: Chuck Barris – amellett, hogy az amerikai televízió történetét olyan jelentős mérföldkövekkel gazdagította, mint az első párválasztó-vetélkedők és a tehetségtelenek kimittudjaként elhíresült The Gong Show – mindmáig az egyetlen tévés személyiség a világon, aki saját bevallása szerint több mint 30 embert gyilkolt meg CIA ügynökként a hidegháború idején. Önéletrajza szűk egy évtizedig vándorolt stúdióról stúdióra, mígnem a valóság és fikció közös homályzónájához vonzódó Kaufman kezében végre filmalapanyaggá alakult, majd – a közelmúlt megújult lelkesedésének köszönhetően a félmúlt botrányos tévészemélyiségei iránt (Ember a Holdon, Auto Focus) – George Clooney első rendezéseként meg is valósulhatott.

Az eddigi szerencsés rendezőválasztásnak hála, Kaufman ironikus, szürreálba hajló humora, valamint karakterorientált történetvezetése többé-kevésbé visszaköszönt a kész mozifilmekben – Clooney azonban videóklipes elődeinél gyengébb stilisztának és jóval szárazabb egyéniségnek bizonyul. Hiába az életút változatos évtizedeihez rendelt önálló látványvilág (a Technicolor ötvenesektől a kézikamerás hetvenesekig), a jó érzékkel megválasztott karakterarcok (epizódszerepekben a Tripla vagy semmi teljes sztárgárdájával), és a helyes paranoia-film utalások a Hálózattól a Parallax View-ig – az Egy veszedelmes elme vallomásai megmarad a lelkes középszínvonalon. Sem az Ember a Holdon torokszorító showman-portréjáig nem jut el (Rockwell szimpatikus igyekezete ellenére), sem a John Malkovich-menet kihívásokkal teli, abszurd fantáziavilágáig – amolyan 3 és feledik film, két szint között rekedve.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/05 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2252