KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/szeptember
KRÓNIKA
• Báron György: Hamlet Trabanttal Gábor Miklós

• Gelencsér Gábor: Atya, Fiú, Bergman A szeretet konfliktusai
• Kúnos László: A mester lehunyja szemét: lát A Bergman-család
• Győrffy Iván: Kísértetek és bolondok Dúl-fúl, és elnémul
• Karátson Gábor: Az agyaghadsereg bevonul Pekingbe Kundun
• Sári László: A vigasztalás mandalái A mesés Tibet
• N. N.: Tibet filmen
• Fáy Miklós: Csöndet! Csöndet! Philip Glass Kundunja
MÉDIA
• Szíjártó Imre: Tetszik, de nem tudják Mozgókép- és médiatankönyvek Magyarországon
• Gelencsér Gábor: Szemtan Bódy Gábor Filmiskolája
• Muhi Klára: Együtt nézzük a Schwarzeneggereket Tanárok a mozgókép és a média iskolai oktatásáról
• Varga Balázs: Iskolapélda Tanköteles magyar filmek

• Beregi Tamás: Tájkép Apokalipszis után Armageddon és más katasztrófák
• Varró Attila: Godzilla Godzsira ellen Halhatatlan szörnyfilmek
• Bikácsy Gergely: Szonatinák a vallon erdőben André Delvaux
• Fáber András: A zongorakísérő Beszélgetés André Delvaux-val
• Csejdy András: Huncut realisták Mai angol film
• Kovács István: Menekülés a Szabadság moziba Lengyelek cenzor nélkül
KRITIKA
• Forgách András: Húsz lapát föld A cseresznye íze
• Hirsch Tibor: Folytassa, Hollywood A varázsige: I Love You
KÖNYV
• Kövesdy Gábor: Pascal kamerával Robert Bresson: Feljegyzések a filmművészetről
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Éjfél a Jó és a Rossz kertjében
• Halász Tamás: Jöttünk, láttunk, visszamennénk II. (Időalagút)
• Harmat György: Majd elválik
• Hungler Tímea: Julie DeMarco
• Tamás Amaryllis: A vér szava
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Kaukázusi Rakétakör

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Aki bújt, aki nem

Varró Attila

 

Horrorfilmes életművet Halálosztó bohócok című darabbal indítani még akkor is reménykeltő, ha a lelkes rendező helyett csupán a fantáziadús honi forgalmazás tekinthető az ígértes startként elkönyvelt Clownhouse keresztszülőjének. Victor Salva C-szériás zsáneriparos a kiskamaszokat mészároló bohócruhás pszichopaták után mégis hátat fordított a rémfilmnek és eseménytelen fősodorbeli kitérője után (Arc) csak tavaly vette fel az eredeti fonalat. Az Aki bújt, aki nem főszereplői ismét testvérek (ezúttal húszon túl), és épp olyan balszerencsések, mint elődeik 1987-ből. A néptelen országúton nyomukba eredő arctalan teherautósofőrről már rendszámtáblája alapján sejteni lehet, hogy több megkésett Párbaj-hősnél („Megeszlek”): egy vérszomjas szörnyeteg, aki hosszú évtizedek óta szerves része a helyi folklórkincsnek, még népszerű slágert is szerztek róla 1938-ban.

Salva első blikkre a sallangmentes rémületkeltés hívének tűnik, munkájában a műfaj manapság leginkább háttérbe szorult dokumentarista-vonala próbál ideig-óráig érvényesülni. Egyszerű alaphelyzet, gazdaságosan beosztott sokkeffektusok, párfős szereplőgárda, háttérben a hónalj-párás Dél kihalt országútjaival és lassú szavú őslakosságával. Mindezekhez újabb Ed Gein-klón illene leginkább, akár a lendületes láncfűrészes, akár a félszeg madárkitömő végletből, de semmiképp sem egy kétméteres, denevérszárnyú kannibál, akit félelmünk éltet és mérföldekről ránk talál tornazsákunk illatmintája alapján. Az Aki bújt, aki nem két szépemlékű déli horror-tradíció, a Poe/Lovecraft-féle gótikus misztikum és a Tobe Hooper nevével fémjelzett rögbrutál igen szerencsétlen találkozása a vágóasztalon, minimalistának túl fantasztikus, természetfelettinek túl primitív - fő érdemét az adja, hogy kellő undorral fordul el az elmúlt évtized trendjétől és csupán egyetlen mondat erejéig támasztja fel megcélzott tiniközönségének a Sikoly kifulladt önreflexióját. Bár a slasher-filmek aranyszabálya szerint a remény hal meg utoljára, ezúttal bő félórával az összecsapott végkifejlet előtt nyilvánvalóvá válik, hogy mindössze egy közepes Mesék a kriptából tévéepizód felfilmesítésével van dolgunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2761