KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/szeptember
KRÓNIKA
• Báron György: Hamlet Trabanttal Gábor Miklós

• Gelencsér Gábor: Atya, Fiú, Bergman A szeretet konfliktusai
• Kúnos László: A mester lehunyja szemét: lát A Bergman-család
• Győrffy Iván: Kísértetek és bolondok Dúl-fúl, és elnémul
• Karátson Gábor: Az agyaghadsereg bevonul Pekingbe Kundun
• Sári László: A vigasztalás mandalái A mesés Tibet
• N. N.: Tibet filmen
• Fáy Miklós: Csöndet! Csöndet! Philip Glass Kundunja
MÉDIA
• Szíjártó Imre: Tetszik, de nem tudják Mozgókép- és médiatankönyvek Magyarországon
• Gelencsér Gábor: Szemtan Bódy Gábor Filmiskolája
• Muhi Klára: Együtt nézzük a Schwarzeneggereket Tanárok a mozgókép és a média iskolai oktatásáról
• Varga Balázs: Iskolapélda Tanköteles magyar filmek

• Beregi Tamás: Tájkép Apokalipszis után Armageddon és más katasztrófák
• Varró Attila: Godzilla Godzsira ellen Halhatatlan szörnyfilmek
• Bikácsy Gergely: Szonatinák a vallon erdőben André Delvaux
• Fáber András: A zongorakísérő Beszélgetés André Delvaux-val
• Csejdy András: Huncut realisták Mai angol film
• Kovács István: Menekülés a Szabadság moziba Lengyelek cenzor nélkül
KRITIKA
• Forgách András: Húsz lapát föld A cseresznye íze
• Hirsch Tibor: Folytassa, Hollywood A varázsige: I Love You
KÖNYV
• Kövesdy Gábor: Pascal kamerával Robert Bresson: Feljegyzések a filmművészetről
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Éjfél a Jó és a Rossz kertjében
• Halász Tamás: Jöttünk, láttunk, visszamennénk II. (Időalagút)
• Harmat György: Majd elválik
• Hungler Tímea: Julie DeMarco
• Tamás Amaryllis: A vér szava
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Kaukázusi Rakétakör

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Űrcowboyok

Pápai Zsolt

 

Az Éjfél a Jó és Rossz kertjében című filmje kivételével Clint Eastwood legutóbbi rendezései – legyen a műfaj thriller, western vagy romantikus szerelmi história – ugyanazon a talajon, hasonló alapállásból születtek: gerontomozi valamennyi, mind témájukban, mind pedig a megformáltság erejét tekintve. A nem is olyan rég még elnyűhetetlennek látszó, hetvenes éveit taposó sztár nem egy, a közelmúltban forgott opusának (Államérdek, Az igazság útja) nehézkességét elnézve, úgy festett, Eastwood végérvényesen lemarad az ifjabbak mögött a közönség kegyeiért folyó versenyfutásban.

Ám mindezt most cáfolni látszik: az Űrcowboyok lendületes, ötletes, már-már fiatalos hevületű mozi. A cím félreérthetetlenül utal rá, egyszerre rendhagyó és tradicionális buddy-movie-t, sci-fi köntösbe öltöztetett westernt látunk; elhanyagolható apróság, hogy ezúttal nem gengsztereket vagy vadlovakat, hanem egy elkószált műholdat kell befogniuk hőseinknek. Az 50-es években űrsétára kiképzett Deadalus csoport négy tagja végül nem juthatott el a kozmoszba. Évtizedekkel később azonban lehetőségük adódik erre: amikor elszabadul egy műhold, melynek vezérlőrendszere a Deadalus vezetőjének tervei alapján készült, a NASA a veteránokat küldi a hiba kijavítására.

A film bő első fele az akció megszervezését tárgyalja, sziporkázó gegek és szellemes, a helyzetkomikum számos formáját kiaknázó előadásban – Eastwood egész eddigi életművében nem robbant annyi poén, mint itt, e rövidke órában. A remek szereplőgárdának oroszlánrész jut ebben: noha Eastwood színészként őrzi mord tekintetű sztalker-imidzsét, a többiek – különösen a csoport Casanováját adó Donald Sutherland – örömmel csinálnak paprikajancsit magukból.

A második részben új vágányra áll a film, a sztori Az igazak és az Apollo 13 nyomvonalán halad tovább, a humor lassan elpárolog a történetből, s a speciális effektek veszik át szerepét. Az ötletes vonalvezetésű, életteli forgatókönyv itt veszít erejéből, de a papírízű fordulatokért kárpótolnak a míves digitális effektusok. A stílustörést ugyan megsínyli a film, az Űrcowboyok mégis delikátum: Eastwood a nyugdíjas-korhatáron túl is bírja szuflával, sőt köröket ver olyan kollégáira, akik az unokái lehetnének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/12 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3155