KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/szeptember
KRÓNIKA
• Báron György: Hamlet Trabanttal Gábor Miklós

• Gelencsér Gábor: Atya, Fiú, Bergman A szeretet konfliktusai
• Kúnos László: A mester lehunyja szemét: lát A Bergman-család
• Győrffy Iván: Kísértetek és bolondok Dúl-fúl, és elnémul
• Karátson Gábor: Az agyaghadsereg bevonul Pekingbe Kundun
• Sári László: A vigasztalás mandalái A mesés Tibet
• N. N.: Tibet filmen
• Fáy Miklós: Csöndet! Csöndet! Philip Glass Kundunja
MÉDIA
• Szíjártó Imre: Tetszik, de nem tudják Mozgókép- és médiatankönyvek Magyarországon
• Gelencsér Gábor: Szemtan Bódy Gábor Filmiskolája
• Muhi Klára: Együtt nézzük a Schwarzeneggereket Tanárok a mozgókép és a média iskolai oktatásáról
• Varga Balázs: Iskolapélda Tanköteles magyar filmek

• Beregi Tamás: Tájkép Apokalipszis után Armageddon és más katasztrófák
• Varró Attila: Godzilla Godzsira ellen Halhatatlan szörnyfilmek
• Bikácsy Gergely: Szonatinák a vallon erdőben André Delvaux
• Fáber András: A zongorakísérő Beszélgetés André Delvaux-val
• Csejdy András: Huncut realisták Mai angol film
• Kovács István: Menekülés a Szabadság moziba Lengyelek cenzor nélkül
KRITIKA
• Forgách András: Húsz lapát föld A cseresznye íze
• Hirsch Tibor: Folytassa, Hollywood A varázsige: I Love You
KÖNYV
• Kövesdy Gábor: Pascal kamerával Robert Bresson: Feljegyzések a filmművészetről
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Éjfél a Jó és a Rossz kertjében
• Halász Tamás: Jöttünk, láttunk, visszamennénk II. (Időalagút)
• Harmat György: Majd elválik
• Hungler Tímea: Julie DeMarco
• Tamás Amaryllis: A vér szava
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Kaukázusi Rakétakör

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egykoron harcosok voltak

Harmat György

A férj munkanélküli, nem éppen mellesleg pedig macho állat: „szereti” az asszonyt, ám ha begurul, véres-puffadtra veri. Önzését gyermekei is megszenvedik. A feleség kemény, büszke nő, aki dacos szerelemből ment hozzá az urához, s minden sértés ellenére kitart mellette. Amíg bírja, amíg teheti. Az egyik fiú menekül otthonról, egy utcai banda tagja lesz, a másikat a törvény javítóintézetre ítéli. A 13 éves, meseköltő lány rí ki leginkább környezetéből: őt megerőszakolja apja barátja... Íme egy őslakos család hétköznapjai a mai Új-Zélandon.

A maorik temperamentuma, mint gondolható, fékezhetetlen, vad a természetük, életelemük a dal, a mulatozás. A „kollektív jellemábrázolás” és egyes szituációk sematizmusát azonban minduntalan átvérzi a valóság: ettől szép, erőteljes – ha nem is remekmű – Lee Tamahori többszörös díjnyertes debütáló filmje. A megmintázott közeg pulzáló hitelességétől, a színészi alakítások feszes plaszticitásától. Az alkotás témája nem a rasszizmus, az intolerancia. Alig van fehér szereplője: az a néhány azonban – jellemző módon – rendőr, bíró vagy szociális munkás. A maorik „egykoron harcos”, őshazájában kisebbségi népét belső konfliktusok (is) gyötrik: testét szétmarja a modernizáció, a hagyományok még élő cafatjai ott lüktetnek a lumpenlét váladékában. Korunk megkerülhetetlen ellentmondása, hogy az erről szóló film dinamizmusa nem kis részben az amerikai típusú beállítás- és vágástechnikából fakad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/09 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=348