KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/szeptember
KRÓNIKA
• Báron György: Hamlet Trabanttal Gábor Miklós

• Gelencsér Gábor: Atya, Fiú, Bergman A szeretet konfliktusai
• Kúnos László: A mester lehunyja szemét: lát A Bergman-család
• Győrffy Iván: Kísértetek és bolondok Dúl-fúl, és elnémul
• Karátson Gábor: Az agyaghadsereg bevonul Pekingbe Kundun
• Sári László: A vigasztalás mandalái A mesés Tibet
• N. N.: Tibet filmen
• Fáy Miklós: Csöndet! Csöndet! Philip Glass Kundunja
MÉDIA
• Szíjártó Imre: Tetszik, de nem tudják Mozgókép- és médiatankönyvek Magyarországon
• Gelencsér Gábor: Szemtan Bódy Gábor Filmiskolája
• Muhi Klára: Együtt nézzük a Schwarzeneggereket Tanárok a mozgókép és a média iskolai oktatásáról
• Varga Balázs: Iskolapélda Tanköteles magyar filmek

• Beregi Tamás: Tájkép Apokalipszis után Armageddon és más katasztrófák
• Varró Attila: Godzilla Godzsira ellen Halhatatlan szörnyfilmek
• Bikácsy Gergely: Szonatinák a vallon erdőben André Delvaux
• Fáber András: A zongorakísérő Beszélgetés André Delvaux-val
• Csejdy András: Huncut realisták Mai angol film
• Kovács István: Menekülés a Szabadság moziba Lengyelek cenzor nélkül
KRITIKA
• Forgách András: Húsz lapát föld A cseresznye íze
• Hirsch Tibor: Folytassa, Hollywood A varázsige: I Love You
KÖNYV
• Kövesdy Gábor: Pascal kamerával Robert Bresson: Feljegyzések a filmművészetről
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Éjfél a Jó és a Rossz kertjében
• Halász Tamás: Jöttünk, láttunk, visszamennénk II. (Időalagút)
• Harmat György: Majd elválik
• Hungler Tímea: Julie DeMarco
• Tamás Amaryllis: A vér szava
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Kaukázusi Rakétakör

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fal

Bársony Éva

 

Emil Canevet első nagyjátékfilmje olyan rendezőnek mutatja, akinek egyelőre erősebb a társadalmi érzékenysége, mint a filmes kifejezőkészsége.

Az utóbbi években a bolgár dokumentumfilm lépéselőnybe került, figyelemre méltó lendülettel kér szerepet magának a társadalmi önismeret, a valóságfeltáró vizsgálódás folyamatából. Ez a felerősödött közéleti érdeklődés érezteti hatását a korábban dokumentumfilmmel foglalkozó fiatal rendező játékfilmjében is. A nagy szándék azonban közepes megoldásban kelt életre. Illetve: életre csak néhány jelenetben kelt, jobbára túlságosan magán viseli egy eleve meghatározott elképzelés erőszakosságát. Jelenetezése emiatt sok esetben papírízű, az ellensematizmus jegyében.

Canev fiatal mérnökhőse színjeles egyetemi diplomával pottyan „az élet sűrűjébe”, és ott nem tud mihez kezdeni. Az elmélet fellegvárában kitűnően vizsgázott, egy építkezés gyakorlatának magasiskolájában emberileg megbukik, éppen az elmélet következetes végrehajtása miatt.

A film nem ott érdekes, ahol a legkritikusabbnak szánt jelenetei peregnek, ahol a munkások követeléseinek és a szűk látókörű és merev irányítás törvényes módon feloldhatatlan ellentmondásairól beszél a rendező. Igazán a film elégikus befejezése a hatásos. A fiatal hős gondolatban meghosszabbítható karrierje fakaszt fel egy sor keserű kérdést. Pályája ugyanis töretlen marad, sőt, felfelé ível! Csak a saját morális világképe és a világ morális követelményrendszere tört benne összeilleszthetetlenül ketté.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/01 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5936