KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/szeptember
KRÓNIKA
• Báron György: Hamlet Trabanttal Gábor Miklós

• Gelencsér Gábor: Atya, Fiú, Bergman A szeretet konfliktusai
• Kúnos László: A mester lehunyja szemét: lát A Bergman-család
• Győrffy Iván: Kísértetek és bolondok Dúl-fúl, és elnémul
• Karátson Gábor: Az agyaghadsereg bevonul Pekingbe Kundun
• Sári László: A vigasztalás mandalái A mesés Tibet
• N. N.: Tibet filmen
• Fáy Miklós: Csöndet! Csöndet! Philip Glass Kundunja
MÉDIA
• Szíjártó Imre: Tetszik, de nem tudják Mozgókép- és médiatankönyvek Magyarországon
• Gelencsér Gábor: Szemtan Bódy Gábor Filmiskolája
• Muhi Klára: Együtt nézzük a Schwarzeneggereket Tanárok a mozgókép és a média iskolai oktatásáról
• Varga Balázs: Iskolapélda Tanköteles magyar filmek

• Beregi Tamás: Tájkép Apokalipszis után Armageddon és más katasztrófák
• Varró Attila: Godzilla Godzsira ellen Halhatatlan szörnyfilmek
• Bikácsy Gergely: Szonatinák a vallon erdőben André Delvaux
• Fáber András: A zongorakísérő Beszélgetés André Delvaux-val
• Csejdy András: Huncut realisták Mai angol film
• Kovács István: Menekülés a Szabadság moziba Lengyelek cenzor nélkül
KRITIKA
• Forgách András: Húsz lapát föld A cseresznye íze
• Hirsch Tibor: Folytassa, Hollywood A varázsige: I Love You
KÖNYV
• Kövesdy Gábor: Pascal kamerával Robert Bresson: Feljegyzések a filmművészetről
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Éjfél a Jó és a Rossz kertjében
• Halász Tamás: Jöttünk, láttunk, visszamennénk II. (Időalagút)
• Harmat György: Majd elválik
• Hungler Tímea: Julie DeMarco
• Tamás Amaryllis: A vér szava
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Kaukázusi Rakétakör

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ördögűzés Emily Rose üdvéért

Wostry Ferenc

 

Hogyan próbál a liberális Hollywood az amerikai társadalmat vezető militáns-fundamentalista jobboldalnak kedvére tenni? Ezzel a lagymatag filmmel például. Baj csak akkor van, ha közbeszól a filmesek lelkiismerete, és – bár a „szellemi elnyomóknak” néha továbbra is be akarnak hódolni –, némi tényszerűséget is szeretnének a történetbe belevinni. A konfliktus elkerülhetetlen.

Emily Rose halott. Belehalt a rajta elvégzett ördögűzésbe, a testére mért kínokba. Moonre atya az elsőszámú gyanúsított, a rituálé kivitelezője. Nem érdekli ha elítélik, nem érdekli, ha megvetik: ő csak tanúskodni szeretne, Emily történetét a világgal megosztani. Visszaemlékezések sorozatán keresztül tárul fel előttünk a szerencsétlen lány sorsa (amelynek alapja az 1976-ban valóságosan elhunyt német Annalise Michel története).

Sugalljanak a reklámok bármit, az Ördögűzés Emily Rose üdvéért nem horrorfilm, hanem amolyan bírósági dráma, illetve filmes maskarába bújtatott összecsapás a hit és az élet tényei között. Előbbinek túlságosan száraz, utóbbinak idegesítően bizonytalankodó. Az még valahogy elmegy, hogy a védelem képviselője, az a figura, akivel leginkább szimpatizálnunk kellene, bár szakmai szempontból hajmeresztően inkompetensnek, tárgyalótermi fellépései során pedig szánalmasan szétesettnek bizonyul, a filmes univerzum törvényeinek hatására mégis kvázi-győzedelmeskedik. De hogy a film saját alapvetésében csatlakoznom kelljen, abban, hogy kiegyensúlyozott, pártatlan lenyomatát adja a történetnek, az már sok: hiába a végkifejlet, a sztori objektív megítélését erőltető felhangja, ha közben unos-untalan olcsó, és ráadásul teljesen erőtlen ijesztgetésekkel meg egyéb horror-klisékkel szeretnének meggyőzni Emily Rose passiójának természetfeletti voltáról. Épp az ellenkezőjét érték el vele, a film végére csupán abban voltam teljesen biztos, hogy Emily Rose-t az emberi butaság ölte meg.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8434