KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/október
KRÓNIKA
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : 8. Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Balassa Péter: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Filmcsók
• Heller Ágnes: A trák asszony nevetése A Jancsó-szalon filozófusai
MÉDIA
• Schubert Gusztáv: A képzet hatalma Médiabomba
• Hahner Péter: Amikor a farok csóválja...
• Hirsch Tibor: A képernyõ istene Truman Show

• Nádori Péter: Célpontok 1968: az elfelejtett Amerika
• N. N.: Mi lett velük?
• Epres Viktor: Amerika-amnézia
• Csejdy András: Felsőfokú honismeret A nagy Lebowski
• Beregi Tamás: Púderporparádé Maszkabál a mozivásznon
• Varró Attila: A tőr és a maszk Zorro álarca
• Kövesdy Gábor: A multiplex még nagyobb Mozi-forradalom
• Zachar Balázs: Mozgópiac
• Molnár Dániel: A hangerõ velünk van Multihang
• Bojár Iván András: Az ezüstnitrát illata Mozihalál
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Reformkonyha A Balkán mozija
• Kövesdy Gábor: Kelet-nyugati átjáró Karlovy Vary
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vászoncigányok Romani Kris – Cigánytörvény
• Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít Két angol lány
• Takács Ferenc: Az érzéstelenített látvány Ryan közlegény megmentése
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A rokon
• Bori Erzsébet: Welcome to Sarajevo
• Nyírő András: Dark City
• Vidovszky György: A suttogó
• Hungler Tímea: Grease
• Tamás Amaryllis: Bűntársak
• Hirsch Tibor: Chipkatonák
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: A bab is hús A nagymama és a kinofón

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Spagetti-western kollekció 2.

Nagy V. Gergő

A halál csöndje (Il grande silenzio) – francia–olasz, 1968. Rendezte: Sergio Corbucci. Szereplők: Jean Louis Trintignant, Klaus Kinski. 101 perc.Egy kincskereső Mexikóban (Vamos a matar, companeros) – német–spanyol–olasz, 1970. Rendezte: Sergio Corbucci. Szereplők: Franco Nero, Fernando Rey. 110 perc.

Viva Django – olasz, 1968. Rendezte: Ferdinando Baldi. Szereplők: Terence Hill, Gina Lollobrigida. 86 perc. Forgalmazó: Ultrafilm

A spagetti-western majd’ hatszáz filmet számláló, tekintélyes korpuszából esetleges válogatást nyújt az Ultrafilm kiadó második kollekciója. A gyűjtemény változó hangfekvésű és minőségű munkákat állít egymás mellé.

Sergio Corbucci két évvel és hat rendezéssel a Django után készítette el legkomorabb és talán legjobb filmjét. A halál csöndje a műfaj jéghideg, kegyetlen remekműve; végletekig pesszimista, rendhagyó mozi. Nyugodt ritmusú, havas western; vakítóan fehér, időtlenséget sugárzó totálképekkel, illetve baljós, kontrasztos belsőkben, már-már rémálomszerű atmoszférát teremtve meséli reménytelen történetét a kizsákmányolt banditák és a hatalom perverz urainak konfliktusáról. Corbucci a műfaj értékrendjének kifordításában és az erőszak ábrázolásában a szélsőségekig megy el, ráadásul példátlanul kiábrándító zárlatot prezentál: néma, kísértetszerű főhőse (Jean Louis Trintignant) tehetetlennek bizonyul Klaus Kinski cinikus és szadista bérgyilkosával szemben.

Nem nehéz látni a kapitalizmus heveny gyűlöletét A halál csöndjében, és az újbalos szellemiség kitetszik Corbucci Egy kincskereső Mexikóban című filmjéből is. A vígjátéki hangoltságú, burleszk-elemekkel dúsított darab főhőse az elvtelen svéd kalandor (Franco Nero), aki a nagy kincs reményében és egy bárgyú katona (Thomas Milian) társaságában próbál segíteni a mexikói forradalom ügyén, hogy aztán nagyvilági léhaságát idővel bajtársiasságra cserélje. A politikai felhangok és az erőszakos jelenetek csak másodlagosak, Corbucci mozija buddy-filmként működik igazán – legfőbb attrakciója pedig a bizarr ábrázatú Jack Palance a marihuána-kedvelő, madárbarát bérgyilkos hálás szerepében.

Szintén az antagonista karakteréhez kötődnek az emlékezetes momentumok a Ferdinando Baldi rendezte Viva Djangóban, amely a Corbucci leghíresebb munkáját jelentő Django előzményeit tárgyalja. Terrence Hill szikár bosszúhadjárata a felesége elvesztése után fordulatos ugyan, ám a hatalommániás kiskirályt nagy átéléssel hozó Horst Frank jelenlétén és néhány, már a műfaj későbbi paródiáit előlegző, elrajzolt bunyón túl nem sok érdekességgel szolgál.

Extrák: Az interjúk, galériák és kimaradt jelenetek közt két – pocsék minőségben tálalt – bónuszfilm is helyet kapott. Az isten fegyverében Lee Van Cleef két szerepet is játszik, először papot, majd a már halott pap bosszúvágyó bátyját, és egy bizarr flashbackban önmagával beszélget. Végig a camp határán járó, ám egyedi, különös film: sem ez, sem az egykoron nagy sikerű, üdítően primitív A halál lovasa nem érdemelte ki, hogy ilyen verzióban jelenjen meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10069