KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/október
KRÓNIKA
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : 8. Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Balassa Péter: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Filmcsók
• Heller Ágnes: A trák asszony nevetése A Jancsó-szalon filozófusai
MÉDIA
• Schubert Gusztáv: A képzet hatalma Médiabomba
• Hahner Péter: Amikor a farok csóválja...
• Hirsch Tibor: A képernyõ istene Truman Show

• Nádori Péter: Célpontok 1968: az elfelejtett Amerika
• N. N.: Mi lett velük?
• Epres Viktor: Amerika-amnézia
• Csejdy András: Felsőfokú honismeret A nagy Lebowski
• Beregi Tamás: Púderporparádé Maszkabál a mozivásznon
• Varró Attila: A tőr és a maszk Zorro álarca
• Kövesdy Gábor: A multiplex még nagyobb Mozi-forradalom
• Zachar Balázs: Mozgópiac
• Molnár Dániel: A hangerõ velünk van Multihang
• Bojár Iván András: Az ezüstnitrát illata Mozihalál
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Reformkonyha A Balkán mozija
• Kövesdy Gábor: Kelet-nyugati átjáró Karlovy Vary
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vászoncigányok Romani Kris – Cigánytörvény
• Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít Két angol lány
• Takács Ferenc: Az érzéstelenített látvány Ryan közlegény megmentése
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A rokon
• Bori Erzsébet: Welcome to Sarajevo
• Nyírő András: Dark City
• Vidovszky György: A suttogó
• Hungler Tímea: Grease
• Tamás Amaryllis: Bűntársak
• Hirsch Tibor: Chipkatonák
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: A bab is hús A nagymama és a kinofón

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kádár

Pápai Zsolt

Kádár – magyar, 2009. Rendezte: Muszatics Péter. Kép: Horváth Mihály. Szereplők: Pók Attila, Berecz János, M. Kiss Sándor, Zinner Tibor, Valuch Tibor, Miszlivetz Ferenc, Huszár Tibor. Producer: Cirkó József. Gyártó: HCC Media Group / Pelagi Film / Magyar Média Műhely. 70 perc.

Aki Kádár Jánosról forgat, az óhatatlanul a magyar történelemről is beszél – de aki Kádárról akar filmet készíteni, annak nem csupán a magyar történelemről kellene mesélnie. Muszatics Péter dokumentumfilmje sikeresen és – már amennyire hetven percben ez egyáltalán lehetséges: – pontosan skicceli fel a XX. század második felének magyar történelmét, de közben keveset beszél a címben megnevezett személyről, azaz e személy személyiségéről. Történelmi gyorstalpalót kínál, de erről a sokarcú, a közéleti szerepvállalása mellett is folytonosan rejtőzködő, még mértékadó történészek – valamint pszichológusok, szociológusok – számára is talányos emberről keveset mond. Jellemző például, hogy Kádár gyermekkoráról alig néhány szó esik csupán a filmben, iskoláiról, műveltségéről még annyi sem.

A kulcs Kádár személyiségének és tetteinek a megértéséhez az a paradoxon lehetne, amit Huszár Tibor briliánsan fogalmaz meg a filmben – nevezetesen, hogy Kádár egyszerre volt a maga sorsának ura és kiszolgáltatottja –, azonban Muszatics nem ered ennek a paradoxonnak a nyomába. Pedig kiváló a filmben feltűnő tudósi gárda, rajtuk aztán tényleg semmi nem múlik: a minden megszólalásakor szuggesztív Huszár Tibor mellett szóhoz jut Zinner Tibor, M. Kiss Sándor, Valuch Tibor és Pók Attila is.

A film szerkezetével kapcsolatban problematikusnak tűnik az a megoldás, hogy a kronológiai rendben előadott és a történészek, szociológusok, egykori közéleti szereplők által kommentált események rendjét időnként Kádár elhíresült utolsó – zavaros mondatokkal teli – beszédéből származó idézetek szakítják meg, minden tét nélkül. Az archív anyagokat is szűkösen méri a film, ami azért is különös, mert ebben a témában – kis túlzással – valamennyi, az elmúlt fél évszázadban Magyarországon készült mozgókép használható lenne.

Muszatics Péter Kádár-filmje a XX. századi magyar történelemről minimális ismeretekkel bíró néző számára csak részleteiben lehet érdekes. Inkább külföldiek számára ajánlható, illetve olyan honfitársainknak, akik hiányoztak a középiskolai történelemórákról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10071