KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/október
KRÓNIKA
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : 8. Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Balassa Péter: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Filmcsók
• Heller Ágnes: A trák asszony nevetése A Jancsó-szalon filozófusai
MÉDIA
• Schubert Gusztáv: A képzet hatalma Médiabomba
• Hahner Péter: Amikor a farok csóválja...
• Hirsch Tibor: A képernyõ istene Truman Show

• Nádori Péter: Célpontok 1968: az elfelejtett Amerika
• N. N.: Mi lett velük?
• Epres Viktor: Amerika-amnézia
• Csejdy András: Felsőfokú honismeret A nagy Lebowski
• Beregi Tamás: Púderporparádé Maszkabál a mozivásznon
• Varró Attila: A tőr és a maszk Zorro álarca
• Kövesdy Gábor: A multiplex még nagyobb Mozi-forradalom
• Zachar Balázs: Mozgópiac
• Molnár Dániel: A hangerõ velünk van Multihang
• Bojár Iván András: Az ezüstnitrát illata Mozihalál
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Reformkonyha A Balkán mozija
• Kövesdy Gábor: Kelet-nyugati átjáró Karlovy Vary
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vászoncigányok Romani Kris – Cigánytörvény
• Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít Két angol lány
• Takács Ferenc: Az érzéstelenített látvány Ryan közlegény megmentése
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A rokon
• Bori Erzsébet: Welcome to Sarajevo
• Nyírő András: Dark City
• Vidovszky György: A suttogó
• Hungler Tímea: Grease
• Tamás Amaryllis: Bűntársak
• Hirsch Tibor: Chipkatonák
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: A bab is hús A nagymama és a kinofón

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hasta la Vista!

Kovács Bálint

Hasta la Vista! – belga, 2011. Rendezte: Geoffrey Enthoven. Írta: Pierre De Clercq, Asta Philpot, Mariano Vanhoof. Kép: Gerd Schelfhout. Szereplők: Tom Audenaert (Jozef), Gilles De Schrijver (Lars), Robrecht Vanden Thoren (Philip). Gyártó: Fobic Films. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 108 perc.

Családi film leszbikus szülőkkel, romantikus kamaszfilm meleg srácokkal, szerelmesfilm guminővel: ha egy zsánerfilm sztorijának egyik alapkövét rikító színűre festik, ez a poén kétféleképpen sülhet el. Rosszabb esetben az első öt perc meglepetését okozó panel nyugodtan becserélhető önnön ellentétére (melegek helyett heterókra, szexbaba helyett Meg Ryanre), és kiderül, hogy kis szépítgetésen átesett tucatfilmről van szó. Jobb esetben nem a szemfestéket, hanem a szikét használják: ilyenkor a történet átlagos kiindulással is átlagon felüli lenne. A Hasta la Vista!, három, testi fogyatékkal élő fiú hamisítatlan Amerikai pite-sztorija inkább az előző kategóriába esik – igaz, a mezőnyt határozottan erősíti.

A szüzesség elvesztésének kínzó vágyáról szóló filmek azért tökéletesen tét nélküliek, mert tök mindegy, hogy a pattanásos kamasznak az érettségi előtt egy héttel vagy utána egy hónappal jön össze először a zsákolás. De a „nem akarok szűzen meghalni”-felkiáltás máris másként hangzik olyasvalakitől, aki egy tumor miatt kerekesszékbe kényszerülve várja az elkerülhetetlent. Így mégiscsak súlya van a kérdésnek: vajon sikerül-e a két mozgáskorlátozott és a gyengén látó fiúnak a szüleik beavatása nélkül, egy bortúrának álcázott kiránduláson eljutni a tőlük párezer kilométerre lévő, „speciális vendégeket” váró bordélyházba. Ezt a súlyt nem kisebbíti a röhögtetés igénye sem, mivel – bár a film humora remek – Geoffrey Enthoven rendező azonnal feláldoz egy jó poént a hitelesebb lélekrajzért, árnyaltabb karakterábrázolásért. De a film készítői ennél nem hatoltak mélyebbre az egyediesség sűrűjében: a sztori épp olyan kiszámítható, a fordulatok épp úgy nélkülözik a meglepetéseket, a konfliktusok és megoldásaik épp ugyanolyanok, mint a sokkal bugyutább konkurensekéi. Szép film a Hasta la Vista!, de megvannak a maga fogyatékai.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/05 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11266