KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/október
KRÓNIKA
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : 8. Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Balassa Péter: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Filmcsók
• Heller Ágnes: A trák asszony nevetése A Jancsó-szalon filozófusai
MÉDIA
• Schubert Gusztáv: A képzet hatalma Médiabomba
• Hahner Péter: Amikor a farok csóválja...
• Hirsch Tibor: A képernyõ istene Truman Show

• Nádori Péter: Célpontok 1968: az elfelejtett Amerika
• N. N.: Mi lett velük?
• Epres Viktor: Amerika-amnézia
• Csejdy András: Felsőfokú honismeret A nagy Lebowski
• Beregi Tamás: Púderporparádé Maszkabál a mozivásznon
• Varró Attila: A tőr és a maszk Zorro álarca
• Kövesdy Gábor: A multiplex még nagyobb Mozi-forradalom
• Zachar Balázs: Mozgópiac
• Molnár Dániel: A hangerõ velünk van Multihang
• Bojár Iván András: Az ezüstnitrát illata Mozihalál
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Reformkonyha A Balkán mozija
• Kövesdy Gábor: Kelet-nyugati átjáró Karlovy Vary
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vászoncigányok Romani Kris – Cigánytörvény
• Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít Két angol lány
• Takács Ferenc: Az érzéstelenített látvány Ryan közlegény megmentése
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A rokon
• Bori Erzsébet: Welcome to Sarajevo
• Nyírő András: Dark City
• Vidovszky György: A suttogó
• Hungler Tímea: Grease
• Tamás Amaryllis: Bűntársak
• Hirsch Tibor: Chipkatonák
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: A bab is hús A nagymama és a kinofón

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csodák

Forgács Nóra Kinga

Le meraviglie – olasz-svájci-német, 2014. Rendezte és írta: Alice Rohrwacher. Kép: Héléne Louvart. Szereplők: Alba Rohrwacher (Angelica), Maria Alexandra Lungu (Gelsomina), Sam Louwyck (Wolfgang), Sabine Timoteo (Coco), Monica Bellucci (Milly). Gyártó: Tempesta / Amka Films / Rai Cinema. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 110 perc.

Egy család él valahol a nem éppen képeslapokról lopott toszkán vidéken. A német apa méheket tenyészt és mézet termel. Csak lányai születtek. Gelsomina a rangidős. A távolban vadászok portyáznak. A német apától, olasz anyától származó Alice Rohrwacher második játékfilmje egyfelől egyértelműen életrajzi ihletésű darab, mintha saját tinédzserkora, saját családja történetének egy szeletét, a gyermekkor végét dolgozná fel. Másfelől több, mint szubjektív családtörténet, coming of age sztori vagy „így jöttem” film. A Csodák elsősorban egy vallomás, egy megoszthatatlan titok meséje. Ennek a titoknak sok részlete van. Egy család titka, melynek a története egy ponton véget ért. Egy fiatal lány titka, akinek a története egy ponton elkezdődött. Mégis, a legmélyebben és őszintébben egy egészen különleges képzelettel és figyelemmel ellátott fiatal filmes, saját magáról, a kultúrájáról, a hivatásáról, a filmkészítésről gondolkodó ember titka.

A Csodákban az elsőszülött lány és az apa viszonya ugyanúgy fontos, mint Gelsomina nőiségének ébredése (Fellini Országúton című filmjét idézve), a rehabilitációs programban a családba fogadott német fiú érkezése, vagy a televíziós reality show, amiben a méhészet részt vesz (akár pénzhiány miatt, akár a vágyképek vonzásának eleget téve). A Csodákban azonban a legfontosabb, hogy miként is lehet ezt elmesélni. Valami olyan tapasztalatot, ami egyszerre intim és egyszerre közös: a csoda egy idő után kiszorul az ember életéből. Ambra Angiolini T’Appartengo című slágere legalább annyira a része ennek, mint Monica Bellucci ikonikus alakja vagy a családi hétköznapok bemutatása.

A csodát Rohrwacher filmje mégis visszaadja. Az ókori romokon megrendezett reklámfilm vagy a szigeten tartott reality-döntő ellenében egy nagyon finom, érzékeny esztétikát képvisel: a fény és az árnyék, a dokumentarista képsorok és a mese, az önreflexív gesztusok és az ártatlan hit határán egyensúlyozó alkotói jelenlétet. Képes a képeibe, a kihagyásaiba fogadni azt, ami elveszett, egy teve, egy elfelejtett kötelesség vagy egy elhallgatott vágy történetét, egy család az üresen maradó ház csempéi alá rejtett titkait. Valami olyat, amit nem érthet mindenki, de mégis mindenki pontosan ért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12110