KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/október
KRÓNIKA
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : 8. Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Balassa Péter: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Filmcsók
• Heller Ágnes: A trák asszony nevetése A Jancsó-szalon filozófusai
MÉDIA
• Schubert Gusztáv: A képzet hatalma Médiabomba
• Hahner Péter: Amikor a farok csóválja...
• Hirsch Tibor: A képernyõ istene Truman Show

• Nádori Péter: Célpontok 1968: az elfelejtett Amerika
• N. N.: Mi lett velük?
• Epres Viktor: Amerika-amnézia
• Csejdy András: Felsőfokú honismeret A nagy Lebowski
• Beregi Tamás: Púderporparádé Maszkabál a mozivásznon
• Varró Attila: A tőr és a maszk Zorro álarca
• Kövesdy Gábor: A multiplex még nagyobb Mozi-forradalom
• Zachar Balázs: Mozgópiac
• Molnár Dániel: A hangerõ velünk van Multihang
• Bojár Iván András: Az ezüstnitrát illata Mozihalál
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Reformkonyha A Balkán mozija
• Kövesdy Gábor: Kelet-nyugati átjáró Karlovy Vary
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vászoncigányok Romani Kris – Cigánytörvény
• Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít Két angol lány
• Takács Ferenc: Az érzéstelenített látvány Ryan közlegény megmentése
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A rokon
• Bori Erzsébet: Welcome to Sarajevo
• Nyírő András: Dark City
• Vidovszky György: A suttogó
• Hungler Tímea: Grease
• Tamás Amaryllis: Bűntársak
• Hirsch Tibor: Chipkatonák
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: A bab is hús A nagymama és a kinofón

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A kolónia

Soós Tamás Dénes

Colonia – német-francia-luxemburgi, 2016. Rendezte: Florian Gallenberger. Szereplők: Emma Watson, Daniel Brühl, Michael Nyqvist. Forgalmazó: GHE-Bontonfilm. 106 perc.

 

1973, Chile. Pinochet katonai puccsal átveszi a hatalmat, a szocialista államfő, Salvador Allende az elnöki palota ostroma végóráiban főbe lövi magát. Az utcán zavargások, tisztogatások kezdődnek, Allende szimpatizánsai, ha nem viszi el őket a titkosrendőrség, elbujdosnak. Sokat látott képek, de a német rendező, Florian Gallenberger új történetet kerít melléjük. A Colonia Dignidadét, a „Méltóság Kolóniájáét”, amit a II. világháború után Dél-Amerikába menekült német emigránsok alapítottak, hogy külhonban is megőrizzék a német kultúrát. A Chile déli részén fekvő, békés földművelő közösséget Paul Schäfer evangélikus lelkész és exnáci alakította át zárt, vallási szektává a hatvanas években. A külvilág felé a bajor kisvárosok idilljét közvetítette a kolónia, amely papíron jótékonysági szervezetként működött, és ingyenes orvosi ellátást biztosított a helyieknek. A valóság azonban inkább egy kényszermunkatáborra hasonlított, ahol agyondolgoztatták és nyugtatókkal szedálták a bentlakókat, a férfiakat, nőket és gyerekeket elkülönítették egymástól, hogy felbontsák a családi kötelékeket, a szexualitást, mint az ördög eszközét, stigmatizálták. Az ördögi figura valójában Schäfer volt, aki annak idején pedofíliavádak elől menekült Chilébe, a kolónián is molesztálta a fiúkat, és náci háborús bűnösöket (köztük állítólag Josef Mengelét) bújtatott. Lepaktált a Pinochet-rezsimmel is, amelynek fegyvereket és mérges gázt gyártott, politikai foglyait pedig földalatti kínzókamrákban vallatta. A kolóniában is egy Allende-párti német aktivistát rabolnak el, az ő megmentésére indul légikisasszony-szerelme, Lena – de a filmnél ezúttal vérfagyasztóbb a valóság. Gallenbergert nem érdeklik a Harmadik Birodalom és a chilei diktatúra háttérjátszmái, sem a személyi kultusz vagy a vallási fanatizmus pszichológiája. Motivációkkal, karakterépítéssel mit sem bajlódik, helyette csak és kizárólag arra koncentrál, hogy tételesen felsorolja Schäfer rémtetteit. Mindebből akár még velős szektahorror is kerekedhetne, de a német rendező olyan szépre komponált, „jó ízlésű” képekben fogalmaz, hogy megfosztja a filmet elborzasztó hatásától. A fordulatok valószerűtlenek, közhelyesek, az elektrosokk után magát félkegyelműnek tettető aktivistánál pedig Woody Allen is hitelesebb kommunista lázadó volt a Banánköztársaságban. Bár Gallenberger szenzációsan érdekes történetet talált, csak a szenzációt forgatta le belőle – azt is enerváltan, Pablo Larraín iróniája és Costa-Gavras éleslátása nélkül.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13110