KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/október
KRÓNIKA
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : 8. Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Balassa Péter: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Filmcsók
• Heller Ágnes: A trák asszony nevetése A Jancsó-szalon filozófusai
MÉDIA
• Schubert Gusztáv: A képzet hatalma Médiabomba
• Hahner Péter: Amikor a farok csóválja...
• Hirsch Tibor: A képernyõ istene Truman Show

• Nádori Péter: Célpontok 1968: az elfelejtett Amerika
• N. N.: Mi lett velük?
• Epres Viktor: Amerika-amnézia
• Csejdy András: Felsőfokú honismeret A nagy Lebowski
• Beregi Tamás: Púderporparádé Maszkabál a mozivásznon
• Varró Attila: A tőr és a maszk Zorro álarca
• Kövesdy Gábor: A multiplex még nagyobb Mozi-forradalom
• Zachar Balázs: Mozgópiac
• Molnár Dániel: A hangerõ velünk van Multihang
• Bojár Iván András: Az ezüstnitrát illata Mozihalál
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Reformkonyha A Balkán mozija
• Kövesdy Gábor: Kelet-nyugati átjáró Karlovy Vary
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vászoncigányok Romani Kris – Cigánytörvény
• Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít Két angol lány
• Takács Ferenc: Az érzéstelenített látvány Ryan közlegény megmentése
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A rokon
• Bori Erzsébet: Welcome to Sarajevo
• Nyírő András: Dark City
• Vidovszky György: A suttogó
• Hungler Tímea: Grease
• Tamás Amaryllis: Bűntársak
• Hirsch Tibor: Chipkatonák
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: A bab is hús A nagymama és a kinofón

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Renegátok

Fekete Tamás

Renegades – amerikai-francia, 2017. Rendezte: Steven Quale. Írta: Luc Besson és Richard Wenk. Kép: Brian Pearson. Zene: Eric Serra. Szereplők: Ewen Bremner (Rainey), Charlie Bewley (Stanton), J.K. Simmons (A tábornok), Sylvia Hoeks (Lara). Gyártó: EuropaCorp / Belga Productions. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 105 perc.

 

A kalandműfaj egyik legrégibb és legkedveltebb toposza a vélt vagy valós kincs utáni hajsza: a MacGuffinként szolgáló zsákmány nem csupán az út kalandjainak szinte végtelen számú és módú felmutatását kínálja, de a kapzsi és áruló emberi természet lakmuszpapírját is beszínezi. A sorban így éppúgy megfér a Sierra Madréba tartó Humphrey Bogart és csapata, mint Indiana Jones, akit jellemzően éppen a keresett tárgy léptet át a fantasztikum területére. Ezen az alműfajon belül már-már önálló leágazásnak tűnik az a néhány film, ahol valós történelmi és földrajzi helyen és időben, egy valódi fegyveres konfliktus kellős közepén indul másfajta csatába egy osztagnyi katona – ráadásul a cél minden esetben egy rakomány arany, melynek létezése teljes mértékben bizonyítottnak is látszik. Az 1995-ben, a délszláv háború végén játszódó Renegátokban egy csapat amerikai tengerészgyalogos ered egy több százmillió dollárt érő kincs nyomába, melyet még a nácik raboltak el Franciaországból, és mely most egy tó mélyén pihen.

Steven Quale még James Cameron mellett kóstolt bele a filmkészítésbe, és öt közös munkájuk alatt több szakmát is kipróbált – harmadik önálló rendezésén azonban mégis inkább a forgatókönyvíró/producer Luc Besson hatása érződik. Az amerikai sikereket gyermeki lelkesedéssel európaizálni, ezzel együtt pedig B-filmesíteni is akaró Besson számára ezúttal az Öböl-háborúban játszódó Sivatagi cápák lehetett a minta. Ám David O. Russell filmje nem csupán az egyszeri mozinézők, a készítők számára is csupán távoli emlék lehet: szűk marokkal mért erényeit ugyanis már nem sikerült átmenekíteni. Hőseink egytől-egyig aranyszívű férfiak, akik már az első pillanatban természetesnek veszik a fitfti-fifti osztozást maguk és a bosnyák nép között, és végig e szerint is cselekednek. A fordulatokban meglepően szegény történetben az írói tanácstalanság jeleként feltűnik még antagonistaként egy gonosz szerb tábornok is, akinek sorsa egyetlen, felülről jövő gombnyomás következtében végeztetik be. Az ötlet és a szándék hiánya azonban még az arany fényénél is erősebben csillog.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13399