KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/október
KRÓNIKA
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : 8. Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Balassa Péter: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Filmcsók
• Heller Ágnes: A trák asszony nevetése A Jancsó-szalon filozófusai
MÉDIA
• Schubert Gusztáv: A képzet hatalma Médiabomba
• Hahner Péter: Amikor a farok csóválja...
• Hirsch Tibor: A képernyõ istene Truman Show

• Nádori Péter: Célpontok 1968: az elfelejtett Amerika
• N. N.: Mi lett velük?
• Epres Viktor: Amerika-amnézia
• Csejdy András: Felsőfokú honismeret A nagy Lebowski
• Beregi Tamás: Púderporparádé Maszkabál a mozivásznon
• Varró Attila: A tőr és a maszk Zorro álarca
• Kövesdy Gábor: A multiplex még nagyobb Mozi-forradalom
• Zachar Balázs: Mozgópiac
• Molnár Dániel: A hangerõ velünk van Multihang
• Bojár Iván András: Az ezüstnitrát illata Mozihalál
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Reformkonyha A Balkán mozija
• Kövesdy Gábor: Kelet-nyugati átjáró Karlovy Vary
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vászoncigányok Romani Kris – Cigánytörvény
• Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít Két angol lány
• Takács Ferenc: Az érzéstelenített látvány Ryan közlegény megmentése
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A rokon
• Bori Erzsébet: Welcome to Sarajevo
• Nyírő András: Dark City
• Vidovszky György: A suttogó
• Hungler Tímea: Grease
• Tamás Amaryllis: Bűntársak
• Hirsch Tibor: Chipkatonák
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: A bab is hús A nagymama és a kinofón

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tű, cérna, szerelem

Andorka György

Sir – indiai, 2018. Rendezte és írta: Rohena Gera. Kép: Dominique Colin. Zene: Pierre Aviat. Szereplők: Ahmareen Anjum (Devika), Vivek Gomber (Ashwin), Geetanjali Kulkarni (Laxmi), Tillotama Shome (Ratna), Rahul Vohra (Haresh). Gyártó: Inkpot Films / Ciné-Sud Promotion. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 99 perc.

 

Míg Európában a hasonló meséket többnyire történelmi korokba szükséges visszaröpíteni, a társadalom emelte falakat áthágó szerelem a világ más részein még valódi téttel bíró, átélhető konfliktust jelenthet, anélkül, hogy a cselekményre a mesterkéltség billogát sütnék. Az első-játékfilmes indiai író-rendező Rohena Gerát dicséri, hogy a klisé- és giccsveszélyes alapmotívum csapdáit elkerülve rendkívül pontosan és érzékenyen ábrázol egy közeledési folyamatot, szinte kamaradrámaként előadva egy elegáns mumbai lakásban – filmje a maga visszafogott, csipkefinom módján kúszik a bőr alá, hogy karakterei és helyzetei még sokáig a nézővel maradjanak.

A faluról felköltözött, fiatalon megözvegyült szolgálólány és munkaadója között ébredő rokonszenvhez furcsa szimmetria adja a hátteret – a divattervezői álmokat dédelgető, ambíciótól fűtött lány sorsa minden igyekezete ellenére predesztináltnak látszik, a lemondott esküvőjét sirató férfiből pedig, anyagi jóléte ellenére, éppen a tűz hunyt ki. A történetvezetés legnagyobb erénye, hogy hiába világos, hová fut ki az egész, ritkán kiszámítható, hogy egy adott jelenet pontosan milyen fordulatot is vesz – a zárlat pedig ennek megfelelően egyszerre kielégítő és hiányérzetet hagyó, amely tündérmese helyett a realitások talaján marad: a kapcsolatnak csak a társadalmi felemelkedéssel együtt lehetséges jövője, igényeljen bár utóbbi egy csipetnyi deus ex machinát. Ha a mű csak feleennyire lenne jó, a bemutató már akkor is örömteli lenne, tekintve, hogy a szubkontinens termésével a hazai közönség jószerével csak fesztivál- és klubvetítéseken találkozhat – talán ennek is köszönhető, hogy a forgalmazók nem bíztak az eredeti címben („Uram”), némileg megfosztva ezzel az utolsó párbeszéd a történetet kerekre záró csattanóját az őt megillető hangsúlytól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13984