KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/október
KRÓNIKA
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : 8. Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Balassa Péter: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Filmcsók
• Heller Ágnes: A trák asszony nevetése A Jancsó-szalon filozófusai
MÉDIA
• Schubert Gusztáv: A képzet hatalma Médiabomba
• Hahner Péter: Amikor a farok csóválja...
• Hirsch Tibor: A képernyõ istene Truman Show

• Nádori Péter: Célpontok 1968: az elfelejtett Amerika
• N. N.: Mi lett velük?
• Epres Viktor: Amerika-amnézia
• Csejdy András: Felsőfokú honismeret A nagy Lebowski
• Beregi Tamás: Púderporparádé Maszkabál a mozivásznon
• Varró Attila: A tőr és a maszk Zorro álarca
• Kövesdy Gábor: A multiplex még nagyobb Mozi-forradalom
• Zachar Balázs: Mozgópiac
• Molnár Dániel: A hangerõ velünk van Multihang
• Bojár Iván András: Az ezüstnitrát illata Mozihalál
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Reformkonyha A Balkán mozija
• Kövesdy Gábor: Kelet-nyugati átjáró Karlovy Vary
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vászoncigányok Romani Kris – Cigánytörvény
• Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít Két angol lány
• Takács Ferenc: Az érzéstelenített látvány Ryan közlegény megmentése
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A rokon
• Bori Erzsébet: Welcome to Sarajevo
• Nyírő András: Dark City
• Vidovszky György: A suttogó
• Hungler Tímea: Grease
• Tamás Amaryllis: Bűntársak
• Hirsch Tibor: Chipkatonák
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: A bab is hús A nagymama és a kinofón

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A szerelem színei

Harmat György

Az egyetemista Finn házassági ajánlatot kapott, mélyrehatóan el kell gondolkodnia rajta, emellett meg akarja írni tudományos dolgozatát. Minderre gyermekkora helyszíne a legalkalmasabb. A vidéki házban tölti hát a nyarat nagyanyja, nagynénje s egyéb nőrokonok társaságában, akik Finn esküvőjére patchwork quiltet varrnak, azaz olyan takarót, mely különböző darabokból áll össze. Innen a film (eredeti) címe (Hogyan készítsünk amerikai takarót?), és innen a szerkesztésmódja is. A hölgyek ugyanis nemcsak a quilt egy-egy darabját ajánlják fel Finnek, hanem életükét is. Történeteket mesélnek önmagukról és egymásról. A szerelmi históriák kérdéseket vetnek fel. Hogyan fulladnak unalomba a lángoló érzések? Hogyan lehet kitartani a hűtlenkedő férj mellett? És így tovább...

Mire elkészül a takaró, Finn megtalálja a választ arra, kihez kösse az életét. A rendező előzékeny összefoglaló montázsa révén a néző is tudatosíthatja magában, melyik (fiatalkori) élmény melyik mesélőhöz tartozik, sőt többé-kevésbé azt is, hogy ki milyen fokú rokona a főhős leányzónak. Íme a hollywoodi művészfilm: annyi az epizódja s a (mellesleg többnyire pompás) figurája, hogy egy Altman szükségeltetne megformálásukhoz. E mű rendezőnője a legkevésbé sem Altman. Mértanilag kiszámított felépítéssel, szép fényképezéssel, komótosan a teljes érdektelenségbe süppeszti nyersanyagát. A végén pedig nem elég, hogy Finnt az egyik történetből kiröppent varjú(!) vezeti el – mulatságos szimbolizmussal – az Igazihoz, a lány szóban is elmondja a tanulságul leszűrt banális életfilozófiát. Kár. A takaró egyébként szép. A film azonban csak falvédő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=299