KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/október
KRÓNIKA
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : 8. Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Balassa Péter: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Filmcsók
• Heller Ágnes: A trák asszony nevetése A Jancsó-szalon filozófusai
MÉDIA
• Schubert Gusztáv: A képzet hatalma Médiabomba
• Hahner Péter: Amikor a farok csóválja...
• Hirsch Tibor: A képernyõ istene Truman Show

• Nádori Péter: Célpontok 1968: az elfelejtett Amerika
• N. N.: Mi lett velük?
• Epres Viktor: Amerika-amnézia
• Csejdy András: Felsőfokú honismeret A nagy Lebowski
• Beregi Tamás: Púderporparádé Maszkabál a mozivásznon
• Varró Attila: A tőr és a maszk Zorro álarca
• Kövesdy Gábor: A multiplex még nagyobb Mozi-forradalom
• Zachar Balázs: Mozgópiac
• Molnár Dániel: A hangerõ velünk van Multihang
• Bojár Iván András: Az ezüstnitrát illata Mozihalál
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Reformkonyha A Balkán mozija
• Kövesdy Gábor: Kelet-nyugati átjáró Karlovy Vary
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vászoncigányok Romani Kris – Cigánytörvény
• Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít Két angol lány
• Takács Ferenc: Az érzéstelenített látvány Ryan közlegény megmentése
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A rokon
• Bori Erzsébet: Welcome to Sarajevo
• Nyírő András: Dark City
• Vidovszky György: A suttogó
• Hungler Tímea: Grease
• Tamás Amaryllis: Bűntársak
• Hirsch Tibor: Chipkatonák
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: A bab is hús A nagymama és a kinofón

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hamupipőke

Kapecz Zsuzsa

 

„Szivárvány ragyog fenn az égen, higgyél hát a mesékben, és álmod majd valóra vál” – énekel a kórus a Hamupipőkében, és ez a pár sor akár Disney életrajzának mottója lehetne. A világ valamennyi filmlexikonjából megtudhatjuk, hogy a képzőművészeti akadémiát végzett, fiatal Walt előbb újságoknak rajzolt karikatúrákat, majd diafilmekkel kísérletezett, és fivérével, a fényképész Roy-jal kezdte meg a rajzfilmek gyártását. A későbbi Walt Disney Stúdió háromezer embert foglalkoztatott; Disney a trükkfilm-műfaj sajátos stílusú tökéletesítője lett. Hússzor kapott Oscar-díjat, és ezt alighanem soha senki nem fogja túlszárnyalni. Még azok is elismerik, hogy a Disney-teremtmények ma már klasszikus alakok, akik ezt a fajta képi világot túlzottan édeskésnek találják, és viszolyognak Disneyland üzleti fogásaitól.

Disney életművének körülbelül egyötöde kering Magyarországon, és időről-időre makacsul ugyanazokat a filmjeit újítják fel. A Grimm-feldolgozások közül most az 1949-ben készült Hamupipőkét láthatjuk újra. Nem annyira pergő, mint a Hófehérke, és nem annyira látványos, mint a Csipkerózsika, de a mellékszereplő állatok karakteres lényei itt is ellensúlyozzák az emberfigurák unalmasságát. A találékony Jaq egér Plútó kutyával, Donald kacsával és Mickey egérrel menetel egy sorban az örökzöldek ranglistáján, így hát a gyerekeknek mindenképpen jó szórakozás a Hamupipőke, a felnőtt nézők pedig elsősorban Tolnay Klári és Rozsos István szinkronhangját fogják élvezni, az idősebbek talán még az ötvenes évek zenei stílusában hangszerelt dalokat is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/01 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5941