KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/október
KRÓNIKA
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : 8. Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Balassa Péter: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Filmcsók
• Heller Ágnes: A trák asszony nevetése A Jancsó-szalon filozófusai
MÉDIA
• Schubert Gusztáv: A képzet hatalma Médiabomba
• Hahner Péter: Amikor a farok csóválja...
• Hirsch Tibor: A képernyõ istene Truman Show

• Nádori Péter: Célpontok 1968: az elfelejtett Amerika
• N. N.: Mi lett velük?
• Epres Viktor: Amerika-amnézia
• Csejdy András: Felsőfokú honismeret A nagy Lebowski
• Beregi Tamás: Púderporparádé Maszkabál a mozivásznon
• Varró Attila: A tőr és a maszk Zorro álarca
• Kövesdy Gábor: A multiplex még nagyobb Mozi-forradalom
• Zachar Balázs: Mozgópiac
• Molnár Dániel: A hangerõ velünk van Multihang
• Bojár Iván András: Az ezüstnitrát illata Mozihalál
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Reformkonyha A Balkán mozija
• Kövesdy Gábor: Kelet-nyugati átjáró Karlovy Vary
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vászoncigányok Romani Kris – Cigánytörvény
• Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít Két angol lány
• Takács Ferenc: Az érzéstelenített látvány Ryan közlegény megmentése
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A rokon
• Bori Erzsébet: Welcome to Sarajevo
• Nyírő András: Dark City
• Vidovszky György: A suttogó
• Hungler Tímea: Grease
• Tamás Amaryllis: Bűntársak
• Hirsch Tibor: Chipkatonák
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: A bab is hús A nagymama és a kinofón

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelem Montrealban

Hollós László

 

Itt aztán szem nem marad szárazon. A Kramer kontra Kramer után, íme egy újabb film, amelyen kedvére zokoghat a néző. Az alkotók élőre megfontoltan és tervszerűen törekednek arra, hogy elsírjuk magunkat, s bizony legény legyen a talpán, aki legalább egy kicsit el nem érzékenyül. Kanadai love story ez a javából. Szívfacsaró, romantikus mozi, néhány giccses, melodramatikus jelenetet és a befejezést leszámítva még a jó ízlés határain belül. Mindezzel nincs ellentétben, – bármilyen hihetetlen is –, hogy ennek a megható nagyjelenetekben bővelkedő filmnek pergő ritmusa és kedves humora van. Larry Kent rendező nagyon ért az érzelmi hatáskeltéshez. És a másoláshoz. Szerelemről, kanadai angol– francia ellentétről, hazaszeretetről szóló, háborúellenes filmje Love storynak indul, aztán egy kicsit West Side Storyra, majd az Eper és vérre emlékeztet, míg végül Ashby Hazatérésének átdolgozott változata lesz belőle.

A nézőtér már könnyárban úszik, de Kent nem éri be ennyivel. Csavar még egyet az érzelmes történeten. Hűen követi azt az amerikai filmes szabályt, amely nem írja elő ugyan a happy endet, de a lesújtó, reménytelen befejezést tiltja. Kiderül: a halottnak hitt imádott kedves mégis él. Csak éppen láb nélkül, tolókocsiba kényszerítve és a világtól távol. A záró, kórházi jelenet sírós-nevetős összeölelkezése már túlzás. Könnyből is megárt a sok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6669