KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/október
KRÓNIKA
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : 8. Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Balassa Péter: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Filmcsók
• Heller Ágnes: A trák asszony nevetése A Jancsó-szalon filozófusai
MÉDIA
• Schubert Gusztáv: A képzet hatalma Médiabomba
• Hahner Péter: Amikor a farok csóválja...
• Hirsch Tibor: A képernyõ istene Truman Show

• Nádori Péter: Célpontok 1968: az elfelejtett Amerika
• N. N.: Mi lett velük?
• Epres Viktor: Amerika-amnézia
• Csejdy András: Felsőfokú honismeret A nagy Lebowski
• Beregi Tamás: Púderporparádé Maszkabál a mozivásznon
• Varró Attila: A tőr és a maszk Zorro álarca
• Kövesdy Gábor: A multiplex még nagyobb Mozi-forradalom
• Zachar Balázs: Mozgópiac
• Molnár Dániel: A hangerõ velünk van Multihang
• Bojár Iván András: Az ezüstnitrát illata Mozihalál
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Reformkonyha A Balkán mozija
• Kövesdy Gábor: Kelet-nyugati átjáró Karlovy Vary
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vászoncigányok Romani Kris – Cigánytörvény
• Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít Két angol lány
• Takács Ferenc: Az érzéstelenített látvány Ryan közlegény megmentése
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A rokon
• Bori Erzsébet: Welcome to Sarajevo
• Nyírő András: Dark City
• Vidovszky György: A suttogó
• Hungler Tímea: Grease
• Tamás Amaryllis: Bűntársak
• Hirsch Tibor: Chipkatonák
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: A bab is hús A nagymama és a kinofón

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Muppet Show

Lajta Gábor

 

„Kár volt ennyi celluloidért” – mondja a Muppet-mozi filmbeli nézője, s igaza lehet, mert hiába a pazar technika, a tökéletes trükkök, ha mindez csak a történet laposságát, a poénok gyengeségét tudja – többé-kevésbé – ellensúlyozni.

A Muppet show bábfilm, de hús-vér alakok is szerepelnek benne. A főszereplő bábuk mellett azonban az emberek sokszor furcsán, groteszkül hatnak; – különös, milyen könnyen elfogadjuk ezt a „bábuszemszöget”. Az alkotók azonban nem használták ki a maguk teremtette érdekes lehetőséget, megrekedtek a puszta történetnél: a film hősei fényes pályafutásról álmodozva Hollywoodba igyekeznek. Kalandok árán eljutnak az „álomgyárba”, megkezdik a forgatást, ám egyszer csak összedőlnek a díszletek, kiégnek a lámpák és a bábuk a szabaddá vált égbolt felé fordulva énekelnek... A befejezést akár szimbolikusnak is tekinthetnénk, ha a film maga nem a legtisztább hollywoodi eszközökkel készült volna; a hagyományos plánozás, a játékfilmes dramaturgia, a szépelgő beállítások „felnőttesítették”, lényegétől fosztották meg a bábfilmet. Ez a negatívum a legjobb pillanatokban a hollywoodi stílus paródiájává fordul át, de az egész filmre nem jellemző az ironikus hang. Mindezt megtoldják a szerzők azzal a Bombasikerből ismert „olcsó” közönségszédítő fogással, hogy egymondatos szerepekre olyan sztárokat szerződtetnek, mint Orson Welles, Elliot Gould, Telly Savalas és James Coburn.

Így hát hiába a tervezők fáradsága, a bábuk rendkívül kifejező mozgása (és nem utolsósorban kitűnő szinkron-hangjaik), erre a filmre is érvényes, amit Fernand Léger, a festő mondott: „A mozi mohóságában félrenyel, fulladozik, akár a szegényember, aki hirtelen meggazdagodott” ...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7373