KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/október
KRÓNIKA
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : 8. Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Balassa Péter: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Filmcsók
• Heller Ágnes: A trák asszony nevetése A Jancsó-szalon filozófusai
MÉDIA
• Schubert Gusztáv: A képzet hatalma Médiabomba
• Hahner Péter: Amikor a farok csóválja...
• Hirsch Tibor: A képernyõ istene Truman Show

• Nádori Péter: Célpontok 1968: az elfelejtett Amerika
• N. N.: Mi lett velük?
• Epres Viktor: Amerika-amnézia
• Csejdy András: Felsőfokú honismeret A nagy Lebowski
• Beregi Tamás: Púderporparádé Maszkabál a mozivásznon
• Varró Attila: A tőr és a maszk Zorro álarca
• Kövesdy Gábor: A multiplex még nagyobb Mozi-forradalom
• Zachar Balázs: Mozgópiac
• Molnár Dániel: A hangerõ velünk van Multihang
• Bojár Iván András: Az ezüstnitrát illata Mozihalál
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Reformkonyha A Balkán mozija
• Kövesdy Gábor: Kelet-nyugati átjáró Karlovy Vary
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vászoncigányok Romani Kris – Cigánytörvény
• Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít Két angol lány
• Takács Ferenc: Az érzéstelenített látvány Ryan közlegény megmentése
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A rokon
• Bori Erzsébet: Welcome to Sarajevo
• Nyírő András: Dark City
• Vidovszky György: A suttogó
• Hungler Tímea: Grease
• Tamás Amaryllis: Bűntársak
• Hirsch Tibor: Chipkatonák
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: A bab is hús A nagymama és a kinofón

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Kultúra és film a weimari köztársaságban

Szilágyi Gábor

 

A cím némiképp megtévesztő. Nem annyira a kultúra és a film viszonyáról, mint inkább a kultúra különböző területeinek áttekintéséről van szó ebben a közelmúltban kiadott műben. A kötet két részre oszlik. Az elsőt tanulmányok alkotják, a másodikat korabeli szövegrészletek.

A könyv első részében megismerkedünk az új tárgyiasság – a korszak uralkodó irányzatának – jellemző vonásaival. Világossá, sőt nyilvánvalóvá válik azon művészi újítások lényege és sajátossága, amelyet ez az irányzat hozott és képviselt a korabeli (1923–1932) német kulturális közegben, a színház, a festészet, a fotográfia területén. A korszak politikai és ideológiai elemzése (a szociáldemokrácia válsága és az értelmiség szembenállása; a kultúra polgári ideológiája és kritikája; a weimari köztársaság kultúrájának kétarcúsága) egészíti ki a képet.

Számunkra, a film iránt érdeklődők számára az igazi „csemegét” a kötet második része kínálja. Nemcsak Balázs Béla néhány, németül írott cikke (A film válsága, A film értünk munkálkodik, Objektivitás és szocializmus, Férfiasság vagy háborús vakság?), de azoknak mindeddig kevéssé ismert tevékenysége, akik egy elkötelezett, szocialista szellemiséget tükröző filmkritika megteremtésén fáradoztak az említett időszakban. A teljesség igénye nélkül idézzük néhányuk nevét: Heinz Lüdecke, Willi Bredel, Franz Höllering.

Elvonul előttünk a recenziókban a korszak filmtermésének a java, amelyről – jelentőségéhez mérten – számot adott a német kommunista párt és a baloldal sajtója; többek között: Fritz Lang Metropolisa, Walter Ruttmann Berlin, egy nagyváros szimfóniája című alkotása; a Balázs Béla forgatókönyve alapján készített Egy tízmárkás kalandjai című film (amelyet a korszak egyik kiemelkedő fotográfusa, Helmer Lerski fényképezett).

Melyek e kritikák jellemző vonásai? Sosem a mű formai aspektusa, de szemlélete köti le elsősorban a recenzens figyelmét. Azt vizsgálja bennük, mi az, ami az alkotó világlátását tükrözi, hatással van-e (lehet-e) nézőjére és mi ennek a hatásnak az oka. Erénye és hibája egy tőről fakad: a filmben csak ideológiahordozót lát, függetlenül annak művészi kidolgozásától, értékítéletét ennek függvényében alakítja.

Melyek az elkötelezett, proletár-filmkritika elérendő céljai? Heinz Lüdecke hosszú cikkben elemzi a kérdést. Következtetései semmiben sem térnek el attól, amit a gyakorlat maga is tükrözött. A feladat, a lehető legtisztábban és érthetően kimutatni egy-egy új film politikai szemléletét. Nem elegendő kimondani egy nacionalista, érzelmes film láttán, hogy giccs. Újra és újra ki kell mutatni, hogy az ilyen filmek tudatos, a munkásosztály ellen irányuló propaganda termékei. Meg kell értetni a munkásokkal, milyen kifejezési eszközökkel él az osztályellenség, így tanul meg védekezni a propaganda hatása ellen, felfedni a tudatosság szándékát a látszólag apolitikus, „ártatlan” művekben.

Nem kevésbé fontos a munkásosztály szemléletmódját tükröző, pártos filmek tudatos elemzése és ha kell, kritikája. Tanulni kell a szovjet alkotók példájából.

A film – elsősorban a német film – válságban van – írja Balázs Béla. A válság oka nem a filmiparban rejlik, hanem a társadalmi-kulturális szerkezet hordozza, amely hat és befolyásolja az alkotókat. A társadalom megváltoztatása szükséges ahhoz, hogy a film maga is változzon. Hiába vannak a termelőeszközök a kapitalista filmiparosok kezében, a film – fejti ki – nekünk dolgozik. Ez az egyetlen olyan művészet ugyanis, amely bár a kapitalizmus kebelén nevelkedett, de amelyet az uralkodó osztálynak mégsem sikerül kisajátítania és a maga céljaira felhasználnia. A film tömegművészet volt és marad is. Nincs az az erőfeszítés – véli Balázs –, amely arisztokratikus, kevesek számára élvezhető, kevesek véleményét tükröző kifejezési formát csinálhatna belőle. A film a látás művészete. Azoké, akik felemelik és nem lesütik tekintetüket.

 

(Cultura e cinema nella Republica di Weimar. A cura di Giovanna Grignaffini e Leonardo Yuaresima. Marsilio Editori/Comune di Modena, Venezia, 1978. 223 old.)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/08 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7381