KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/október
KRÓNIKA
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : 8. Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Balassa Péter: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Filmcsók
• Heller Ágnes: A trák asszony nevetése A Jancsó-szalon filozófusai
MÉDIA
• Schubert Gusztáv: A képzet hatalma Médiabomba
• Hahner Péter: Amikor a farok csóválja...
• Hirsch Tibor: A képernyõ istene Truman Show

• Nádori Péter: Célpontok 1968: az elfelejtett Amerika
• N. N.: Mi lett velük?
• Epres Viktor: Amerika-amnézia
• Csejdy András: Felsőfokú honismeret A nagy Lebowski
• Beregi Tamás: Púderporparádé Maszkabál a mozivásznon
• Varró Attila: A tőr és a maszk Zorro álarca
• Kövesdy Gábor: A multiplex még nagyobb Mozi-forradalom
• Zachar Balázs: Mozgópiac
• Molnár Dániel: A hangerõ velünk van Multihang
• Bojár Iván András: Az ezüstnitrát illata Mozihalál
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Reformkonyha A Balkán mozija
• Kövesdy Gábor: Kelet-nyugati átjáró Karlovy Vary
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vászoncigányok Romani Kris – Cigánytörvény
• Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít Két angol lány
• Takács Ferenc: Az érzéstelenített látvány Ryan közlegény megmentése
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A rokon
• Bori Erzsébet: Welcome to Sarajevo
• Nyírő András: Dark City
• Vidovszky György: A suttogó
• Hungler Tímea: Grease
• Tamás Amaryllis: Bűntársak
• Hirsch Tibor: Chipkatonák
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: A bab is hús A nagymama és a kinofón

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fausta éneke

Schreiber András

La teta asustada – perui-spanyol, 2009. Írta és rendezte: Claudia Llosa. Kép: Naasha Brier. Zene: Selma Mutal. Szereplők: Magaly Solier (Fausta), Susi Sanchez (Aida), Efraín Solís (Noé), Marino Ballón (Tíó Lucído). Gyártó: Oberón Cinematografica / Wanda Visíon. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 95 perc.

 

Claudia Llosa második nagyjátékfilmjének eredeti címe (legalábbis szó szerinti fordításban): Az átkozott anyamell. A magyar fordítóktól mégis a Fausta éneke címet kapta, és lássuk be, Llosa hősnője valóban sokat énekel, ékes kecsua nyelven, míg az elátkozott emlőről esetleg hamis képzettársítások tolulhatnak elő. Pedig az átkozott anyamell (és az abból fakadó szomorúság teje) a perui indiánok szófordulata egy (létező) lelki eredetű betegségre: azokra a mániákusan rettegő emberekre használják, akiknek anyját megerőszakolták – ez a trauma szerintük az anyatejjel öröklődik.

A huszonéves Fausta is ebben a különös betegségben szenved: anyját a Fényes Ösvény gerillái gyalázták meg, a lányt a születése pillanatától fogva kísérti a félelem, olyannyira, hogy alig mer az utcára lépni, nemi szervébe pedig krumplit dug, nehogy anyja sorsára jusson. Az állandó félelem érzékeltetését Llosa javarészt színésznőjére (a Madeinusában is főszereplő, finom és precíz) Magaly Solierre bízza – a rendező egy pillanatra sem mutatja meg a trauma kiindulópontját, azaz nem látjuk, ahogy a gerillák nekiesnek Fausta anyjának. Nem véletlen a terror elhagyása: Llosa elhallgatott bűnökről beszél, de csak az utóhatásra fókuszál. A félelem szürreális: a rendezőnő előszeretettel él premier plánokkal, gyakran szinte Solier arcába mászik, hogy aztán hirtelen váltással egy barokkos, életigenlő jelenetben találjuk magunkat, majd egy hideg, távolságtartó felvonásban ismét közelebb kerüljünk a valósághoz. Ebből a hideg-meleg, valós-szürreális, szimbólumokkal teletűzdelt spirálból bontakozik ki Fausta (megváltás)története, és így lesz kézzelfogható a városi indián folklór.

Ebben a folklórban otthonosan mozog Magaly Solier is. A filmet szinte végigéneklő, az énekhanggal a dialógusnál árnyaltabb érzelmeket kifejező Solier nem csak színésznőként tevékenykedik: énekversenyek győzteseként idén jelent meg első, kecsua albuma – nem mellékesen pedig a perui Ayacucho tartományban született 1986-ban, ott ahol a legnagyobb pusztítást végezte a maoista gerillaharc. Bár őt elkerülte az eredeti címben megidézett tünetegyüttes, szerepeltetése mégis szimbolikus (de legalábbis telitalálat) – egyúttal érthetőbbé teszi a magyar címválasztást is.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9892