KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A rend őre

Baski Sándor

Ha-Shoter – izraeli, 2011. Rendezte és írta: Nadav Lapid. Kép: Shai Goldman. Szereplők: Yiftach Klein (Yaron), Yaara Pelzig (Shira), Yaara Pelzig (Nathanel). Gyártó: HOT / Laila Films. Forgalmazó: Anjou Film. Feliratos. 105 perc.

Izraelből többnyire csak azok a filmek jutnak el hozzánk, amelyek – a híradótudósításokhoz hasonlóan – a palesztin konfliktussal vagy a terrorizmus traumájával foglalkoznak. Pedig nem érdektelen az sem, milyen folyamatok zajlanak az izraeli társadalmon belül, milyen ellentétek

feszítik még az etnikai szembenálláson kívül. Nadav Lapid filmjéből, A rend őréből, az derül ki, hogy pont olyanok, mint a nyugati demokráciákat. Ha lehet hinni a rendező nyilatkozatának, Izraelben van a legnagyobb szakadék a leggazdagabbak és a legszegényebbek között, ami az utóbbi réteget érthető módon frusztrálja. A rend őre, amelyet épp egy szociális tüntetéssorozat idején mutattak be, többek közt erre a helyzetre reflektál. A három részre tagolódó film második harmadában néhány radikális fiatal forradalmat hirdet

a gazdagok ellen, és hogy nyomatékosítsák szándékaikat, elrabolnak pár oligarchát.

A rendező nem ítélkezik a Vörös Hadsereg Frakcióra hajazó alakulat felett, inkább a megértés (az indulat okait illetően) dominál nála. A film első harmadában jóval több iróniával mutatja be egy anti-terrorista rendőri egység tagjainak mindennapjait. A magukat a rendszerből kirekesztettnek érző szubkultúrákkal ellentétben – a filmben feltűnnek még punkok, avantgárd művészek, anarchisták – ők büszke tagjai a társadalomnak. Életük a bajtársiasság, a homoerotikát súroló maszkulin rítusok és a leplezetlen fegyverkultusz köré szerveződik. A harc és az erőszak a természetes közegük, ha nem bevetésen vannak, akkor a vidéket járják, és „a Föld legszebb országát” csodálják. Egyszerű világképüket csak az zavarja meg egy pillanatra, hogy a terrorista túszejtők ezúttal nem arabok, hanem zsidók. A két történetszál aránytalan kidolgozottsága ellenére – a rendőrök hús-vér alakok, míg a lázadók sematikus figurák – a két világ találkozása a fináléban felkavaró hatású.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10939