KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A hetedik mennyország

Géczi Zoltán

The 51st State – amerikai–kanadai, 2001. Rendezte: Ronnie Yu. Szereplők: Emily Mortimer, Samuel L. Jackson, Rhys Ifans. Forgalmazó: Ristretto. 89 perc.

A hongkongi Ronnie Yu (Félelem nélkül) angol-kanadai koprodukcióban készült bérrendezése egyértelműen produceri/kereskedelmi megfontolásokból született. A forgatókönyv, a karakterek, a dialógusok mind-mind A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső divatteremtő stíljéhez igazodnak, de más epigonokkal szemben ez a legkevésbé sem okoz kellemetlen feszengést; sőt, 11 évvel a bemutató után sokkal szerethetőbb ez a mozi, mint Guy Ritchie későbbi, hervasztóan mesterkélt rendezései. A nemzetközi szereplőgárda tagjai (Emily Mortimer, Samuel L. Jackson, Robert Carlyle) leplezetlen élvezettel bújtak a bolondos figurák bőrébe, a virgoncul csapongó dialógusok gördülékenyek és szellemesek, a bohókás fordulatok vad váltásokat eszközölnek a cselekmény menetén, miközben Ronnie Yu erős kézzel igazgatja a filmet, jó érzékkel tartva távol a produkciót a hisztérikus dramaturgiai szélsőségektől. A történetben egy nagy bizniszre utazó amerikai drogvegyész londoni ámokfutását követhetjük nyomon, amely során pszichopata dealerekkel, ultra-agresszív és elképesztően mulya skinheadekkel, korrupt és stupid rendőrtisztekkel kerül összetűzésbe, miközben furcsa szövetségre lép egy kisstílű gengszterrel és egy hűvös modorú bérgyilkosnővel. Az erőszakban tobzódó forgatókönyv bőséggel kiaknázza a kulturális különbségeket, mint humorforrást; az akcentusokkal és nyelvi differenciákkal való pimasz játszadozás egyértelműen Tarantino legjobb pillanatait idézi. A végeredmény egy exhibicionista, vagány és szemérmetlenül szórakoztató mozi, amelynek játékideje éppen csak átlépi az egészséges másfél órát – A Ravasz, az Agy… és a Blöff mellett ez a legszimpatikusabb Guy Ritchie-film, ami valaha dobozba került.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/06 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11094