KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Három hegycsúcs

Kovács Patrik

Drei Zinnen – német-olasz, 2017. Rendezte és írta: Jan Zabeil. Kép: Axel Schneppat. Szereplők: Alexander Fehling (Aaron), Bérénice Bejo (Lea), Arian Montgomery (Tristan). Gyártó: Echofilm / Rohfilm. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 94 perc.

 

Szemlátomást kimeríthetetlenek a szövevényes apa-gyermek kapcsolatokat bemutató mozgókép-históriák: ezt ékesen bizonyítja az is, hogy átívelik a fél filmtörténetet. Legyen szó akár neorealista művészfilmről (Biciklitolvajok), családi melodrámáról (Kramer kontra Kramer) vagy túlfűtött akcióthrillerről (Fehér éjszaka), látható, hogy az apaszerep ellentmondásait kiaknázó mozik családfája mennyire szerteágazó. A Három hegycsúcs egy pillanatig sem viszonyul felforgató módon a tematikához, hiszen unalomig ismert családi válsághelyzetet exponál. Lea gyermekével, Tristannel és újdonsült élettársával, Aaronnal idillinek ígérkező kirándulást tesz az olasz Dolomitokba, ám a friss hegyi levegő indulatos viszályt gerjeszt a kisfiú és nevelőapja között. Kettejük egyre vehemensebb pszichológiai hadviselése egy balul sikerült túra során éri el csúcspontját: Aaron komoly sérülést szenved, ráadásul a leereszkedő ködben szem elől téveszti mostohafiát, s így mindkettejüket túszul ejti a fagyos hegyvidék.

Innentől a Három hegycsúcs hagyományos túlélőthrillerbe fordul át, ám Zabeil oly hosszan érleli a műfaj által megkövetelt konfliktust, hogy mire az valóban beizzik, elapad a feszültség. Az opusz sokkal izgalmasabb az ezt megelőző egy órában: nemesen konzervatív, lassan építkező családi melodráma pereg előttünk, melyet nem is a – sokszor banális – dialógok, hanem a kölcsönös meg nem értettséget kidomborító változatos motívumok éltetnek. Csalódást okoz viszont, hogy a felvetett problematika túl általános, így néhol olybá tűnhet, mintha egy zöldfülű családterapeutáknak szánt oktatófilmet látnánk. És bár a színészek az erősen tipizált karakterek bőrében is brillíroznak, Az igazi törődés című norvég mozi sokkal hitelesebb gesztusokkal tolmácsolta ugyanezt a témát a közelmúltban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/06 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13677