KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nyerő páros

Csordás Lajos

 

Úgy fest, kelendők mostanában a chicagói Bikák az amerikai filmpiacon. Legutóbb Michael Jordan ugrott be Tapsi Hapsi mellé a Zűr az űrben című filmbe, most pedig Dennis Rodman, a Chicago Bulls másik „színes egyénisége” jelenik meg Jean-Claude Van Damme oldalán a Nyerő párosban.

A zöldhajú kosárlabdázó akcióhősként való szerepeltetése azonban csak az egyik különlegessége ennek a kulturálisan sokszínű alkotásnak. A film nem nélkülözi a költői fantáziaelemeket sem. Láthatjuk például, hogy igenis léteznek az elysiumi mezők, ahol államilag halottnak nyilvánított terroristaelhárítók tengetik szigorúan ellenőrzött mindennapjaikat. Közéjük kerül Jack Quinn is (Jean-Claude Van Damme), miután a hírhedt terrorista, Stavros (Mickey Rourke) súlyosan megsebesíti.

Nemsokára sikerül azonban megszöknie és visszatérnie a „létezők” világába. Szökésében fontos szerepe van egy kólásdoboznak, de a néző számára ekkor még nem világos, hogy itt egy rejtett Coca-Cola reklámfilmmel ül szemben. Ez számomra is csak a fináléban derült ki, amikor Quinn a római Kolosszeum aláaknázott küzdőterén megvívta a visszavágót Stavrosszal és tigrisével. Quinnt és a zöldhajút (a nyerő párost!) ekkor egy coca-colás automata mentette meg, ennek fedezékében vészelték át ugyanis a hirosimai méretű detonációt, amikor Stavros aknára lépett („kirobbanó érzés”).

Ettől függetlenül úgy érzem, hogy a rendező, a hong-kongi Tsui Hark első hollywoodi filmjében megszolgálta a producer bizalmát. Látványos, kissé keletiesen fantáziadús akciófilmet rendezett. Nekem egyébként Mickey Rourke tetszett a legjobban, aki nem vette át a hong-kongi stílust, most is megmaradt klasszikus, amerikai vágású nehézfiúnak, örök fenegyereknek.

Ő volt a ballaszt ebben a könnyű léghajóban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1504