KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A sötétség krónikája

Varró Attila

 

Bő négy esztendő telt el azóta, hogy a Pitch Black című sci-fi rémfilm végén a körözött übergyilkos Riddick és két túlélőtársa elhagyták a szárnyas szörnyektől hemzsegő bolygó felszínét. Ezalatt a B-szériás Alien-klónnak készült filmből az elvárt feledés helyett apró kultuszdarab vált és a főszerepet játszó Vin Diesel az új évezred első akciófilmsztárjává izmosodott, a film univerzumában pedig feltűnt egy minden korábbinál veszélyesebb hatalom, a Necromongerek serege, amely sorra hódítja a lakott naprendszereket. Riddick ismét akaratán kívül (és a filmidő kétharmadáig vonakodva) szegül szembe a szuperellenséggel, amikor azonban kiderül, hogy újra az első rész végén megmentett fiatal lány élete a tét, teljes lendülettel veti magát a küzdelembe és a film is beindul végre.

A rendezői karrierjét épp a Pitch Blackkel indító David Twohy ezúttal a tekintélyesen megnövelt büdzséhez méltón Dűnés nagyeposzt kerekített bevált karaktere köré, ezzel azonban épp azt áldozta fel, amelyből az első rész sikere táplálkozott. Míg a Pitch Black az a fajta szikár, gyorsmozgású örömmozi volt, amelynek kifejezetten jót tesz az alacsony költségvetés, a Sötétség krónikája tohonya mammutként ténfereg a méregdrága speciális effektek és fantasy-díszletklisék között: nem véletlen, hogy egyetlen része, amely megidézi az előd jótékony emlékét, tempós menekülési jelenet egy kegyetlen börtönbolygóról a felkelő nap perzselő sugarai elől. Noha Twohy ezúttal is szokatlanul erős stiláris érzékkel komponálja akcióbetétjeit (a börtönbolygón zajló összetűzés a Necromongerekkel az év eddigi legjobb öt percét kínálja ebben a műfajban) és Diesel sem vesztett semmit karizmájából, az értelmetlen mellékszálak és érdektelen karakterek lerázhatatlan koloncként szorítják talajhoz a filmet. A két rész történetét összekötő 30 perces Dark Fury tempós látványkavalkádjával, amelyet a neves animációsrendező, Peter Chung (Aeon Flux, Animátrix) jegyez, minden bizonnyal jobban jártunk volna – de így legalább lesz miért megvenni majd a bővített DVD-kiadást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/09 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1809