KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Föld Ottó halálára

Fehér György

 

A legenda szerint a híres Feld cirkuszban Föld Ottó nagypapája, Feld Zsigmond egy világszámot mutatott be: nem kézen, hanem mindössze a mutatóujján állt. Édesapja, Feld Mátyás, aki a városligeti, deszkából épült Feld Színház igazgatója volt, a korszak legjobb színészeit szerzõdtette. A legjobb darabokat játszotta saját átiratában. Klasszikusokat, operetteket, bohózatokat, népszínmûveket. Ha nem volt elég bevételük, Shakespeare és Molière mellett színre került a Blitzweiss Kóbi (életkép), a Schlesinger fiú esete Lefkovics Katóval (társszerzõ Harmat Imre), Pollacsekék Japánban (énekes bohózat) és a Nincs már többé zsidó Pesten...

Föld Ottó a háború után 1948 szeptemberében anyagkönyvelõ gyakornokként lépett be a Magyar Filmgyártó Vállalathoz. Várkonyi Zoltán mellett kezdett segéd-felvételvezetõként dolgozni. Késõbb fõgyártásvezetõ lett Fábri Zoltán, Máriássy Félix, Makk Károly, Szász Péter, Bacsó Péter stúdiójában. Olyan filmeket produkált többek között, mint a Ház a sziklák alatt, a Szindbád, a Szerelem, A tanú és a Pacsirta.

1972-ben szomorú fordulat következett pályáján: az a hír járta, hogy kitették a filmgyárból. A Magyar Televízió Irodalmi és Drámai Fõosztályának helyettes vezetõje lett. Abban az idõben még 86 játék- és tv-film készült.

Közben a Filmfõigazgatóság új vezetõt kapott. A rendezõk azt kérték, hogy Föld Ottó legyen a helyettese, hogy szakember is legyen a vezetésben. Három év múlva viszont a rendezõk már azt szerették vonna, ha Föld Ottó a Filmgyár igazgatója lenne... Az is lett.

Rendbe hozta a Mafilmet. Felépítette a fóti stúdiót. Megteremtette a magyar filmgyártás modern infrastruktúráját. Ha ezt valahol másutt, egy normális országban tette volna, talán – akarata ellenére is – milliomossá vált volna. De itt sokan megharagudtak rá, mert nem csak filmekre és filmesekre költötte el a pénzt, hanem beruházott. Azok lettek a legkérlelhetetlenebb ellenségei, akiket annak idején a legjobban támogatott. Amikor nyugdíjba küldték, senki sem állt ki mellette.

Produceri osztályt indított a Fõiskolán, de onnan is távoznia kellett. Ameddig gyõzte, egy magániskolában tanított – egészen haláláig.

Mára a Filmgyár összedõlt, a márványlapok leestek a falakról, a Latinovits Kávézóból egy kereskedelmi tévé elnöki irodája lett, a kettes telepet ledózerolták, a pasaréti stúdió helyén luxus lakótelep lesz, a fóti stúdió birtoklásáért még folyik a küzdelem, de az már biztos, hogy a magyar filmgyártás teljesen tönkrement.

Föld Ottó méltatlan körülmények között, szegénységben, szinte mindenki által elfeledetten halt meg.

Fehér György

filmrendezõ

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/04 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2502