KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Öld meg Rómeót!

Varró Attila

 

Homályos hollywoodi legendák szerint a West Side Story intrikákban és rejtélyes balesetekben bővelkedő forgatását csak egy sátáni paktum segítségével lehetett megszabadítani a műve Broadway-adaptációján feldühödött Shakespeare bosszúszomjas szellemétől. A United Artists valamennyi óriásstúdióra kiterjedő vérszerződést írt alá egy viharos éjszakán az Úr 1961. évében, amelynek értelmében Lucifer mindaddig kordában tartja a szabados életvitele folytán örök kárhozatra ítélt bárdot, amíg a Rómeo és Júlia modern filmfeldolgozásaiban eltérő etnikumhoz tartozó alvilági csoportok játsszák a főszerepet. Ettől kezdve az évszázados Macbeth-átok mellett egy hétpecsétes szerződés kísértete is ott lebeg a Shakespeare-meséket aktualizálni vágyó alkotók fölött. A makacs Abel Ferrara 1987-ben csak azután változtatta polgárháborús helyszínét a New York-i Chinatown és Little Italy határmesgyéjére, hogy segédoperatőrét lefejezte egy elpattanó rögzítőkábel (így lett a Dél szépéből Kínai lány) – Baz Luhrman pedig három hétig harcolt a vidéki házát ostromzár alatt tartó tasmán ördögökkel, míg végül kandallóba hajította a homoszexuális tőzsdealkuszok érdekháborújába helyezett első sztorivázlatát.

Mivel annak idején a Warner-fivérek is pecsétjükkel szentesítették az alkut, az Öld meg Rómeót! kezdeti verziójában a Cosa Nostra és a jakuzák családi viszálya biztosította volna az alapkonfliktust (amely szerencsére az egyetlen közös pontot jelenti az eredeti drámával); neves kínai importsztárjuk, a hongkongi mozikban Jackie Chan komoly riválisaként számon tartott Jet Li és az énekesnői pályafutása mellé filmkarriert vásárló afro-amerikai Aaliyah személye azonban etnikai profilváltásra kényszerítette a népes írógárdát. Andrzej Bartkowiak, a lódz-i születésű, veterán Lumet-operatőr első rendezése tehát mindennemű tragédiától mentesen zajlott le – leszámítva magát a végeredményt. Az ügyetlenül megírt, teljesen érdektelen szerelmi szálat és hatalmi cselszövéseket színesítő szórványos akció-betétek többsége szegényesen koreografált és agyondrótozott (kivételt mindössze a kőkemény kínzókamra-jelenet, valamint egy kifejezetten szellemes kung fu menage-á-trois jelent), amelyek összképén még a Sivatagi cápákban nemrég megcsodált digitális röntgen-pillanatfelvételek sem képesek javítani. Chow Yun-fat után egy újabb kiváló keleti akciósztárt temetett maga alá a hollywoodi tucatbóvli lavinája, pedig túlburjánzó forgatókönyvek helyett ezúttal bőven elég lett volna egy feszesre rántott, tízoldalas sztori ürügyén néhány jól kigondolt díszlet között gátlástalanul szabadjára engedni a kincset érő wu shu bajnokot.

Hiszen mint tudjuk: drámát legjobban Shakespeare, gengsztert Jet Li irt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3096