KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Anya és a szerelem

Kolozsi László

 

Nagyra becsült kritikus kollegám azt mondta, hogy gyomorforgatónak találta a a filmet, mert May (Anne Reid), az anya, vagyis a film főhőse, szerinte kifejezetten taszító. Nem osztom a véleményét: a film éppen Anne Reid miatt nézhető és szívszorító. Anne Reidről igenis el lehet hinni, hogy egy nála negyedszázaddal fiatalabb férfi megkívánja: Anne Reid mosolya elbűvölő; a tekintetében látni, hogy egy hosszú és unalmas, de nem boldogtalan házasság hamuja alatt mindvégig parázslott benne vágy. Amire a férje halála után a lánya szeretője – Daren, a lánya házán dolgozó ács – fúj rá. Anna Wilson-JonesAnne Reid lánya a filmben – igazi angol kisasszony: vörös és kissé szeplős: láthatóan nem egy szerelmi csalódáson van már túl; lélekben idősebb, mint az anyja, cinikusabb, kiégettebb. Elsősorban a forgatókönyvíró Hanif Kureishinek köszönhető az anya és gyermekei közötti kapcsolat fájdalmas, és hiteles ábrázolása. De szemben Chereau-val (Intimitás), Roger Michell nem nyers és brutális filmet rendezett a remek Kureshi művéből, a film – magyar címével ellentétben – nem csupán egy idősebb nő szerelméről szól (vagyis nem az a tanulsága, ami a régi tévétornáknak: idősebbek is elkezdhetik), nem csupán arról, hogy milyen nehéz is elviselni az idősödő szülőt, és nem is csupán társadalom-bíráló szatíra, hanem sokkal inkább egy kegyetlen film az öregedésről: a magányról. Maya nem kell senkinek. Mindenkinek csak a terhére van. Az az érzés, amit Maya ébreszt nem az együttérzés szóval írható le, hanem a szomorúsággal. Maya hiába küzd a magánnyal – egy letaglózó kettősben Daren megalázza az ölelésért könyörgő nőt. A mindenkitől elköszönő, búcsúzó Mayának – egy egészen merész és érdekes jelenetben – élete szereplői szinte csak odabiccentenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4828