KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Sárkány közbelép

Dániel Ferenc

 

Megtévesztőén szolid cím. Hogy közbelép? Talán inkább röpül, vágódik, lábbal előre robban; árnyékként oson, fittyet hány a gyarló gravitációnak „sárkány”-Bruce Lee, a nálunk ezidáig ismeretlen hongkongi karate-filmek sztárja. Pontosabban: a sztár emulzió-őrizte képmása; mert Bruce Lee a mitikus hírek szerint meghalt; öngyilkos lett vagy agyonhajszolták a karatés mozik özönében, nem tudni. A mozgóképet nézve örökéletűnek, rugalmasan fiatalnak s legyőzhetetlennek kellett volna maradnia. ugyanis másként csinálja, mint a többi karate-párbajhős. Azok (férfiak vagy nők, feketék, fehérek vagy sárgák) ha a jó oldalán küzdenek is, győzni akarnak, mutatványoskodnak, védekeznek, támadnak; a rosszak – bemocskolván a karate-szentélyt – vérre mennek és ölnek. Lí teste a belső összpontosítás eszköze, találatra edzett léleké; mondjam, hogy maga az igazság? Hogy a térbeli erővonalak, amelyeket pengeélű tenyerével, acélos lábfejével, szeme sugarával az ellenfeleire irányít, a törvény beteljesítésének pályái? No persze, csak a felvevőgép előtti páston, jól begyakorolt akrobaták, kaszkadőrök között.

Ez utóbbiak szám szerint lenyűgözően sokan vannak a vásznon. Robert Clouse rendező és producerei, amúgy amerikai módra nem gyötrik magukat a cselekmény túlbonyolításával; szinte bájos és lefegyverző, hogy semmit sem bonyolítanak, a pénzüket a látványba fektetik. Megéri. Inkább nézi az ember „szurkolóként” az ázsiai testgyakorlatok attrakcióit színesben, cinemaszkóp méretűn is telített vásznon, mintsemhogy így-úgy árnyalt, kissé megbolondított történetet kérjen számon. Ebben a, közegben logikát keresni időigényes lenne. Legalább száz válldobással kevesebb, kétszáz fejrúgással szegényebb, harminc párviadallal szűkösebb volna a mozi-mérkőzés, ha – tegyük fel – megindokolnák, miért invitálja addig jól elkülönített palotájába a tisztaság Harcosait az immanensen gonosz Hán.

Láthatunk üstben fortyogó kokaint, hát-tetoválást, dzsunkákat, tükörtermet, föld alatti börtönt, labirintust; hevített téglasor zúzását puszta ököllel, örömlányokat és testőrlányokat; repülő acéltűkkel trafált almákat, egzotikus fegyvernemeket és tömérdek”hu-hu”-kiáltozó karate-embert. Göncük színe a színdramaturgia pontos szabályai szerint elárulja hovatartozásukat. Csak Lee (vagy Lí), a csöndes, higgadt, szimpatikus hős nem tartozik „hová”. Ő a legendák sárkányfia. Ellenfelei bizonyára kollegiális tisztelettel engedték legyőzetni magukat általa; tudván, hogy a szörnykiáltó még karcolást sem ejtett, soha.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6384