KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az anyakönyvvezető nem válik

Zoltán Katalin

 

Sokan és sokféleképpen készítettek már filmet a házasság válságáról. Elhagyott asszonyokról, gyerekekről, gátlástalan szeretőkről, ám ilyen könnyedén, kedélyes derűvel, optimista kicsengéssel aligha.

Borisz szeretőjéhez költözik, Marina, a felesége – ő a címben szereplő anyakönyvvezető – üdülni indul, de lekési a hajót, lányuk eközben Novgorodba szökik egy fiúval. A szülők közös aggodalomtól hajtva utána utaznak. Borisz e kirándulás hatására igen hamar (már a film közepén) rájön, hogy felelősséggel tartozik a lányáért és főleg, hogy csacsogó, divatmajmoló szeretőjének csekély észbeli képességei nem pótolhatják a tisztességes, rendszerető és komoly feleség értékeit, aki ugyan nem tündöklik főzési tudományával, de törődik azzal, hogy menjen-e ő, Borisz továbbképzésre. (Persze, menjen). A játéknak ezután már nincs tétje, figyelmünk menthetetlenül lankad. Megpróbálunk ugyan hol ezzel, hol azzal a szereplővel azonosulni, ez azonban nehéz feladat, lévén eleven figurák, hiteles jellemek helyett csak közhelytípusok: Natasa, a lázongó diáklány, (nem tudni mi ellen lázad, de legalább szemtelen); novgorodi szerelme, a komoly szándékú taxisofőr, (aki modern felfogása ellenére túlságosan tiszteli vidéki, – a film szerint – tehát konzervatív szüleit).

Ám a lelke mélyén – és ez a film lényegi mondandója – mindenki jóságos, megértő, tehát minden megoldható; még a vöröshajú, „démoni” szerető is jobb belátásra tér. Egy dolog azonban nem világos: mit akart a rendezőnő? Komédiát biztosan nem, hiszen a gyéren előforduló vígjátéki alaphelyzetek kihasználatlanul maradnak. Szatírát sem, ehhez legalábbis valódi konfliktusok, jellemek kellenek. Lehet, hogy a film csak ürügyül szolgált Novgorod nevezetességeinek, illetve a moszkvai divatnak a bemutatására?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7404