KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az éj királyai

Fekete Tamás

We Own the Night – amerikai, 2007. Rendezte és írta: James Gray. Kép: Joaquín Baca-Asay. Zene: Wojciech Kilar. Szereplők: Joaquin Phoenix (Bobby Green), Eva Mendes (Amada Juarez), Mark Wahlberg (Joseph Grusinsky), Robert Duvall (Burt Grusinsky), Alex Veadov (Vadim Nezhinski). Gyártó: 2929 Productions / Industry Entertainment. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 117 perc.

 

Hollywood mai gengsztermeséit már mások írják; a Kis Cézárok, a Sebhelyesarcúak, a Corleonék és a Carlitók többé nem tartanak számot érdeklődésre. A feltörekvő ír-olasz-dél-amerikai bevándorlók helyét átveszik az oroszok; térnyerésükre mi sem jellemzőbb, mint hogy az elmúlt hónapban egyszerre két film is a keleti maffiát vette célkeresztbe - igaz, David Croneberg Gyilkos ígérteke más földrészen, aspektusból és hierarchikus szempontból közelít a témához.

1988-at írunk, a helyszín Brooklyn. Bobby (Joaquin Phoenix) egy feltörekvőben levő és Blondie-számokban bővelkedő éjszakai szórakozóhely tulajdonosa, akinek a következő ésszerű lépést egy manhattani diszkó megnyitása jelenti, hogy egy szép napon ő lehessen New York királya. A befektetéshez azonban égető feltétel a szponzorul szolgáló helyi orosz mafia támogatása, akik inkább a narkó terjesztésében látnák a jövőt. Hősünk helyzetét ráadásul jelenősen bonyolítja, hogy testvére (Mark Wahlberg) és apja (Robert Duvall) is a rendőrség kötelékeiben teljesít szolgálatot.

Az orosz felmenőkkel bíró, így részben önéletrajzi filmet író-rendező James Gray eddigi három egymást biztos, hat-hétéves lőtávolban követő filmjét (az Ezüst Oroszlán-díjas Kis Odessa, illetve a hazánkban mostohasorsra jutott A bűn állomásai) ugyanaz a téma járja át: milyen erős a rokoni-baráti kötelékek szilárdsága a bűn szorításában. Bobby kérdése az apakép: kit is kövessen, látszólag makulátlan, ám a maffiavilággal összeköttetésben álló pót-apukáját, Buzsajevet vagy tényleges apját, Albertet. A direktor eddigi lebátortalanabb filmjében a főhőst körülvevő dimenzió nélküli karakterek rajza mellett sajnos a problémát is egyetlen skiccel vázolja fel: egymás után gyorsan rövidre zárja a két zsaru és ezzel Bobby sorsát is, hogy a tékozló fiú aztán egyetlen öngyújtó segítségével megtalája a fényt az éjszaka és lelke sötétjében.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/04 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9330