KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pénzhamisítók

Baski Sándor

Die Fälscher – osztrák-német, 2007. Rendezte: Stefan Ruzowitzky. Írta: Stefan Ruzowitzky és Adolf Bürger. Kép: Benedict Neuenfels. Zene: Marius Ruhland. Szereplők: Karl Markovics (Salomon Sorowitsch), August Diehl (Burger), Devid Striesow (Herzog), Martin Brambach (Holst), August Zirner (Dr. Klinger), Veit Stübner (Atze). Gyártó: Magnolia Filmproduktion / Babelsberg Film / Beta Cinema. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 98 perc.

 

A Holokausztot humanista melodrámaként már sokszor feldolgozták, a jelek szerint eljött az ideje, hogy a tablószerűen bemutatott egyetemes történeteket felváltsák a vészkorszak egyéni sorsok perspektívájából elmesélt apróbb fejezetei. Egy ilyen, eleddig ismeretlen történet a sachsenhauseni láger pénzhamisító csoportjáé. A háború vége felé indult náci projekt célja az volt, hogy hamis font- és dollármilliók segítségével destabilizálják a szövetségesek gazdaságát. A feladatot a különböző koncentrációs táborokból összeválogatott zsidó rabokra bízták, akik civilben nyomdászok, grafikusok, festők vagy bankszakemberek voltak. A többi fogolyhoz viszonyítva kiváltságos körülmények között élő hamisító csapatnak sikerült is klónoznia a fontot – a dollárral jobban meggyűlt a bajuk –, de előbb ért véget a háború, mint hogy a németeknek alkalmuk lett volna bevetni a pénzbombát.

A történet főszereplőjének a rendező Ruzowitzky nem a film alapjául szolgáló önéletrajzi könyv íróját, Adolf Bürgert tette meg, hanem a már a háború előtt is pénzhamisítóként ténykedő Salomon Sorowitsch-ot (Karl Markovics mesteri alakítása). A kommunista Bürger ideális hős-alapanyag lett volna: ő volt az, aki élete kockáztatása árán is szabotálni akarta a nácik tervét. Az osztrák rendező azonban – szerencsére – izgalmasabbnak találta a cinikus és pragmatikus Sorowitsch karakterét, akinél a morális megfontolásokat a rafinériával párosuló túlélési ösztön felülírja. Azzal, hogy a film végére mégiscsak feltámad a férfi lelkiismerete, a rendező eltér Bürger könyvétől, de a bemutatott erkölcsi dilemma ereje nem csorbul. Ér-e vajon annyit a túlélés, hogy cserébe a nácik esetleg megnyerjék a háborút? És árulásnak számít-e a többi fogollyal szemben, ha a hamisítók éjjelente kényelmes, lepedős ágyban alhatnak?

A rendező Sorowitsch helyzetén keresztül tulajdonképpen ugyanazokat a kérdéseket teszi fel megalkuvásról és kollaborációról, mint amelyeket Szabó István a Mephistóban. Ami mégis felróható neki, az a túlzott artikuláció: mindent kimond, és mindent megmutat – az Oscar-bizottság ezt persze aligha negatívumként vette számításba a szobor odaítélésekor. Nem látunk ugyan többet a tábor borzalmaiból, mint maga Sorowitsch, de szemben a szintén kulcslyuk-perspektívát használó Zongoristával, Ruzowitzky nem tudja végig megőrizni a választott előadásmódhoz illő szenvtelen hangvételt.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/05 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9450