KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Frost/Nixon

Forgács Nóra Kinga

Frost/Nixon – amerikai-brit-francia, 2008. Rendezte: Ron Howard. Írta: Peter Morgan. Kép: Salvatore Totino. Zene: Hans Zimmer. Szereplők: Frank Langella (Richard Nixon), Patty McCormack (Pat Nixon), Michael Sheen (David Frost), Mark Simich (Hugh Hefner). Gyártó: Imagine / Relativity Media / Studio Canal / Working Title. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 122 perc.

 

Akárcsak a George Clooney-féle Good Night, and Good Luck esetében, a televízió szerepének analízisére ezúttal is a huszadik századi amerikai történelem jelentős politikai botrányainak egyike ad apropót. Az amerikai CBS csatorna (h)őskorát felidéző és a McCarthy szenátor elleni médiacsatának korhűen fekete-fehérben emléket állító Clooney-film tévés hősöket teremtett, és a hamis politikai propaganda leleplezésének, valamint az alkotmányosság védelmének etikai súlyát állította a figyelem középpontjába. Ron Howard más céllal nyúlt (A királynő forgatókönyvét is jegyző) Peter Morgan komoly sikereket aratott Forst/Nixon című színpadi drámájához.

Howard adaptációja David Frost brit médiasztár Nixon elnökkel készített interjúsorozatának eseménytörténetét meséli el, az egyik oldalon Frost rendhagyó, látszólag anyagi bukásra ítélt médiavállalkozását és stábja szakmai ambícióit, a másik oldalon a Watergate-botrányon elvérzett elnök belső értékválságát bemutatva. A rendező a tisztán játékfilmes történetmondást dokumentarista eszközökkel dúsítja, a „show” két hőse, Nixon és Frost emberi drámáját pedig a határozott állásfoglalás igénye nélkül ábrázolja, megőrizve figuráival szemben az egészséges ambivalenciát. A médiareflexiót új szemponttal gazdagítja, a közvetített közelképben ragadva meg a televízió hatásának titkát: nem Nixon nyilvános vallomása, hanem öngyűlöletet sugárzó arcának háztartások millióiban megjelenő képe fog a nézők emlékezetébe vésődni.

Ezek a vonások a film legfőbb erényei, és hatásának legfőbb próbakövei is egyben, mivel a hős-ellenhős pólus lassú felszámolása és a dokumentarista keret megnehezíti a nézői azonosulást, a Nixont (mégoly jól) alakító Frank Langella arcáról készült közelik pedig semmiképpen nem tudják helyettesíteni Nixon arcának premier plánjait.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9639