KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A bűn árfolyama

Pápai Zsolt

The International – amerikai-német, 2008. Rendezte: Tom Tykwer. Írta: Eric Singer. Kép: Frank Griebe. Zene: Reinhold Heil, Johnny Klimek és Tom Tykwer. Szereplők: Clive Owen (Louis Salinger), Naomi Watts (Eleanor Whitman), Armin Mueller-Stahl (Wilhelm Wexler), Ulrich Thomsen (Jonas Skarssen), Jack McGee (Bernie Ward). Gyártó: Atlas / Mosaic Media Group / Rose Line / Siebte Babelsberg / X-Filme Creative Pool. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 118 perc.

 

Tom Tykwer filmjei a legtipikusabb, bár nem feltétlenül a legjobb darabjai a kortárs szcénának. Komoly művészfilmes ambíciókkal bíró szórakoztató mozik (ezért tipikusak), amelyekben gyakran nem sikerül szinkronba hozni egymással a kettős vállalást (ezért mennek mellé). A művészfilmes és a zsánerfilmes Tykwer mintha egymás ellenségei lennének – nem a közös célért dolgoznak, hanem egymás ellen vívnak csatákat.

Új filmjében a rendező megbékélt magával: nem különösebben nagyra törő, ámde az elsőtől az utolsó percéig izgalmas, ráadásul végig stílben tartott mozit forgatott. A bűn árfolyama a hetvenes évek paranoia-thrillereinek (A Parallax-terv, A Keselyű három napja, Marathon életre-halálra) a nyomvonalán halad, és egy nemzetközi bank bűnös üzelmeit, valamint a világ különböző kormányaihoz fűződő kapcsolatait tárja fel. A sztori valós alapú: a filmbeli bank modellje a titkon nemzetközi konfliktusokba is gyakran belepiszkáló pénzmosoda, az 1991-ben összeomlott Bank of Credit and Commerce International (BCCI) volt.

Nem csupán a film több országon és földrészen átívelő cselekménye izgalmas, hanem a kivitelezése is. Tykwer míves, artisztikus látványt teremtett, amely Antonioni architektúra-használatát idézi. A modern épületeknek és formáknak kitüntetett szerepet biztosító térhasználat elsősorban Alan J. Pakula közvetítése nyomán nyert polgárjogot Hollywoodban bő három évtizede, mindenekelőtt A Parallax-terv és Az elnök emberei című filmekben. Tykwer erre a hagyományra épít akkor, amikor lényegében a történet szereplőivé emeli a csupa üveg és acél, hipermodern épületeket, a berlini főpályaudvartól és kormánynegyedtől kezdve a wolfsburgi művészeti, tudományos és szabadidő-központon át a New York-i Guggenheim Múzeumig. A Guggenheimben játszódó maratoni pisztolypárbaj igen hatásos.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/04 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9748