KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A nő másik arca

Tüske Zsuzsanna

Conversation with Other Women – amerikai-brit, 2005. Rendezte: Hans Canosa. Írta: Gabrielle Zevin. Kép: Steve Yedlin. Zene: Starr Parodi és Jeff Eden Fair. Szereplők: Aaron Eckhart (a férfi), Helena Bonham Carter (a nő), Brian Geraghty (a vőlegény), Brianna Brown (a menyasszony). Gyártó: Gordonstreet Pictures. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 84 perc.

 

Számos kockázattal járhat egy alapvetően két figurára épülő kamarafilm levezénylése, különösen abban az esetben, ha olyan kiapadhatatlan, ám közhelyveszélyes téma jelenti az alapanyagot, mint a férfi-nő kapcsolat. Hans Conosa azonban egy biztos kezű, állandó szerzőtárssal, Gabrielle Zevin-nel az oldalán (Alma Mater) vállalta a rizikót, sőt emelte is a tétet azzal, hogy mikrorománca mellé olyan elidegenítő hatású filmnyelvi eszközt választott, mint az osztott képmező.

A tükörjáték két szereplője férfi és nő, akik egy esküvőn találkoznak, látszólag teljesen véletlenül és ismeretlenül. Némi flörtöt és egy lassú táncot követően a nő hotelszobájában kötnek ki, ahol az ismerkedés és az óvatos puhatolózás nosztalgiázássá alakul át – miután kiderül, hogy nem váratlan vonzalom, hanem közös múlt köti őket össze. A találkozás nyomán régről őrzött vallomásokkal és új döntésekkel kell szembenézniük: ám erre csupán egy éjszaka áll rendelkezésükre

A kísérletező jellegű, nem éppen nézőbarát és látszólag témaidegen ábrázolásmód akár kudarcra is ítélhette volna Conosa alkotását, a végeredmény azonban arról tanúskodik, hogy a rendezőnek egy tudatosan és precízen használt vizuális metafora révén sikerült tökéletes egységet teremtenie tartalom és forma között. A szimultán képsorok nem csak arra teremtenek lehetőséget, hogy egyszerre lássuk a szereplők arcát és reakcióit, de teret ad a szubjektivitásnak is, legyen szó emlékekről vagy fantáziaképekről, így sokszor azonos élmények kétféle olvasatához is hozzájuttatják a nézőt. Így az első ránézésre harsánynak tűnő külső jegyek egy finoman megmunkált, dialógusait tekintve is kivételes érzékenységről valló alkotás szolgálatában állnak, amelyet annak a kérdésnek a feszültsége tesz még vibrálóbbá, hogy valójában létezhet-e két ember számára egyetlen közös képmező.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9857