KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/november
KRÓNIKA
• Varga Balázs: Magyar József (1928–1998)
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Tar Sándor: Senki gyermekei Videoton-sztorik
• N. N.: Munkásdokumentumok (1989–98)

• Zachar Balázs: A vesztesek arca Beszélgetés Schiffer Pállal
• Muhi Klára: Forradalmak és büntetések Beszélgetés Magyar Dezsővel és Koltai Lajossal
• Vasák Benedek Balázs: Érted, Világforradalom? Agitátorok
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Gépasszonyok, férfigépek Cyber-varációk
• Kömlődi Ferenc: Cyborg-evolúció Beszélgetés Douglas Rushkoff-fal
• Herpai Gergely: Digitális bárányokról álmodunk? Cyborgok a számítógépben
• N. N.: Cyborg-nők filmen
VÁROSVÍZIÓK
• Bikácsy Gergely: A filmszalag Bakonya Párizs a moziban
• Tóth András György: Astérix a metrón A rajzolt Párizs
• Kovács Ilona: Emlék-város René Clair Párizsa
MÉDIA
• Spiró György: Hosszú snitt A Clinton-viedó
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Arany oroszlán, ezüst kandúr Velence
• N. N.: Az 55. Velencei Filmfesztivál díjai

• Ádám Péter: Machbeth a mészárszékben Brecht és a mozi
• Bóna László: A fej Az igazi Mr. Bean
• Dessewffy Tibor: Szombat esti moziláz Vásznak és kirakatok
• Zachar Balázs: Multi-Európa
KÖNYV
• Almási Miklós: Teória a bolhapiacon Király Jenő: Mágikus mozi
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Színes, éles, baljós Eleven hús
• Fáy Miklós: Matador a lemezboltban Almodóvar-zenék
• Ardai Zoltán: Hogyan lett az ember óriás? Mint a kámfor
LÁTTUK MÉG
• Bakács Tibor Settenkedő: Lolita
• Takács Ferenc: Egy hölgy arcképe
• Bikácsy Gergely: Megint a régi nóta
• Hatvani Tamás: Angyalok városa
• Zsidai Péter: X-akták
• Békés Pál: Maffia!
• Vidovszky György: Sziki-szökevény
• Bori Erzsébet: Dr. Dolittle
• Varró Attila: Pinokkió
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Borvbee mobilja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A csúf igazság

Vajda Judit

The Ugly Truth – amerikai, 2009. Rendezte: Robert Luketic. Írta: Nicole Eastman és Kirsten Smith. Kép: Russel Carpenter. Zene: Aaron Zigman. Szereplők: Katherine Heigl (Abby), Gerard Butler (Mike), Bree Turner (Joy), Eric Winter (Colin), Nick Searcy (Stuart). Gyártó: Lakeshore Entertainment / Relativity Media. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 96 perc.

 

A harmadik screwball comedy érkezik gyors egymásutánban hazánkba (korábban lásd: Nász-ajánlat, Férj és féleség), és minőségük egyértelmű fejlődő tendenciát mutat. A csúf igazságban egy tévés producernőt ismerünk meg, aki szívében egyre kevesebb reménnyel keresi az Igazit, sőt listaállítási mániájával sokkal inkább a Tökéletest. A legnagyobb pofont az élettől mégsem akkor kapja, amikor randevúival újra és újra kudarcot vall, hanem amikor a vezetőség egy tenyérbe mászó hímsovinisztát rak be műsorvezetőnek a show-jába…

Robert Luketic eddigi pályája során főként romantikus komédiákat rendezett (Doktor Szöszi, Nyerj egy randit Ted Hamiltonnal!, Anyád napja; egyetlen olyan munkája, ami nem ebből az alműfajból való, a 21 nem is sikerült túl jól), amelyekben szinte semmi innovatívat nem hoz, csupán jól bevált kliséket variál szórakoztatóan. Természetesen A csúf igazságban is ősrégi recept alapján dolgozik (az alaphelyzet némileg A csábítás elméletére emlékeztet, az éttermi jelenet pedig egyértelmű megidézése a Harry és Sally című klasszikusnak): ezúttal is ez lesz sikerének titka.

Új filmjében minden előre kiszámíthatóan történik, de flottul megírva és pergő párbeszédekkel fűszerezve (melyek közt üdítő újdonságként – egy fősodorbeli romkomhoz képest – meglepően sok politikailag inkorrekt, ámde roppant szórakoztató durvaságot találunk). Művének legnagyobb hibája azonban, hogy női főszerepét az a Katherine Heigl játssza, akinek sótlan imidzse ugyan kapóra jött a Felkoppintvában, de határozottan nem komikai alkat. A külső segítséget ezúttal az univerzalitását ismét remekül bizonyító Gerard Butler jelenti, akinek jelenléte nélkül a film első 10-15 perce unalmas és üres, utána azonban kissé öregedésnek és hízásnak indult, ám még mindig szívdöglesztő felmentő seregként jön, és magával ragadóan komédiázik.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9900