KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/december
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Láttam Tolnay Klárit sildes sityakban
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR FILM
• Enyedi Ildikó: A misztika vége Simon mágus
• Győrffy Iván: Csodák vására Misztikum a magyar filmben
• Győrffy Iván: Elvarázsolt kastély Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: Szentkuthy-mozi Elveszett irodalom
• Somogyi Marcell: Egy talált tárgy... Hajnóczy Péter
• Hajnóczy Péter: Akna a presszóban
• Reményi József Tamás: A tehetetlen kéz Császár István-filmek

• Dér András: Belső mozi, virtuális védelem Drogfilm
• N. N.: Drogfilmek
• Mihancsik Zsófia: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kecskeméti József: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kömlődi Ferenc: Tudattágítás, hedonizmus Timothy Leary és a pszichedelikus mozi
TITANIC
• Csejdy András: Semmi sem igaz, minden igazi Titanic fesztivál
• Forgách András: Boldog, boldogtalan Happy Together

• Galambos Attila: Kórház az egész világ Birodalom I-VIII.
• Bóna László: Gyógyítás, műholddal Dr. T.V.
VÁROSVÍZIÓK
• Antal István: Másodpercenként 24 kocka Az avantgarde New York
• Jakab Kriszta: Harapás a Nagy Almából Woody Allen
• N. N.: New York-filmek
KRITIKA
• Muhi Klára: De hát hol élünk? Sír a madár
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Démoni csapda
• Békés Pál: Nincs alku
• Mátyás Péter: Tökéletes gyilkosság
• Hungler Tímea: Furcsa pár 2.
• Harmat György: Nászok ásza
• Halász Tamás: Patriot
• Hatvani Tamás: Lost in Space
• Kömlődi Ferenc: Z, a hangya
• Tamás Amaryllis: Csenő manók
• Sulyok Máté: Mulan
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Az első mobil

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Spagetti-western kollekció 2.

Nagy V. Gergő

A halál csöndje (Il grande silenzio) – francia–olasz, 1968. Rendezte: Sergio Corbucci. Szereplők: Jean Louis Trintignant, Klaus Kinski. 101 perc.Egy kincskereső Mexikóban (Vamos a matar, companeros) – német–spanyol–olasz, 1970. Rendezte: Sergio Corbucci. Szereplők: Franco Nero, Fernando Rey. 110 perc.

Viva Django – olasz, 1968. Rendezte: Ferdinando Baldi. Szereplők: Terence Hill, Gina Lollobrigida. 86 perc. Forgalmazó: Ultrafilm

A spagetti-western majd’ hatszáz filmet számláló, tekintélyes korpuszából esetleges válogatást nyújt az Ultrafilm kiadó második kollekciója. A gyűjtemény változó hangfekvésű és minőségű munkákat állít egymás mellé.

Sergio Corbucci két évvel és hat rendezéssel a Django után készítette el legkomorabb és talán legjobb filmjét. A halál csöndje a műfaj jéghideg, kegyetlen remekműve; végletekig pesszimista, rendhagyó mozi. Nyugodt ritmusú, havas western; vakítóan fehér, időtlenséget sugárzó totálképekkel, illetve baljós, kontrasztos belsőkben, már-már rémálomszerű atmoszférát teremtve meséli reménytelen történetét a kizsákmányolt banditák és a hatalom perverz urainak konfliktusáról. Corbucci a műfaj értékrendjének kifordításában és az erőszak ábrázolásában a szélsőségekig megy el, ráadásul példátlanul kiábrándító zárlatot prezentál: néma, kísértetszerű főhőse (Jean Louis Trintignant) tehetetlennek bizonyul Klaus Kinski cinikus és szadista bérgyilkosával szemben.

Nem nehéz látni a kapitalizmus heveny gyűlöletét A halál csöndjében, és az újbalos szellemiség kitetszik Corbucci Egy kincskereső Mexikóban című filmjéből is. A vígjátéki hangoltságú, burleszk-elemekkel dúsított darab főhőse az elvtelen svéd kalandor (Franco Nero), aki a nagy kincs reményében és egy bárgyú katona (Thomas Milian) társaságában próbál segíteni a mexikói forradalom ügyén, hogy aztán nagyvilági léhaságát idővel bajtársiasságra cserélje. A politikai felhangok és az erőszakos jelenetek csak másodlagosak, Corbucci mozija buddy-filmként működik igazán – legfőbb attrakciója pedig a bizarr ábrázatú Jack Palance a marihuána-kedvelő, madárbarát bérgyilkos hálás szerepében.

Szintén az antagonista karakteréhez kötődnek az emlékezetes momentumok a Ferdinando Baldi rendezte Viva Djangóban, amely a Corbucci leghíresebb munkáját jelentő Django előzményeit tárgyalja. Terrence Hill szikár bosszúhadjárata a felesége elvesztése után fordulatos ugyan, ám a hatalommániás kiskirályt nagy átéléssel hozó Horst Frank jelenlétén és néhány, már a műfaj későbbi paródiáit előlegző, elrajzolt bunyón túl nem sok érdekességgel szolgál.

Extrák: Az interjúk, galériák és kimaradt jelenetek közt két – pocsék minőségben tálalt – bónuszfilm is helyet kapott. Az isten fegyverében Lee Van Cleef két szerepet is játszik, először papot, majd a már halott pap bosszúvágyó bátyját, és egy bizarr flashbackban önmagával beszélget. Végig a camp határán járó, ám egyedi, különös film: sem ez, sem az egykoron nagy sikerű, üdítően primitív A halál lovasa nem érdemelte ki, hogy ilyen verzióban jelenjen meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10069