KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/december
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Láttam Tolnay Klárit sildes sityakban
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR FILM
• Enyedi Ildikó: A misztika vége Simon mágus
• Győrffy Iván: Csodák vására Misztikum a magyar filmben
• Győrffy Iván: Elvarázsolt kastély Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: Szentkuthy-mozi Elveszett irodalom
• Somogyi Marcell: Egy talált tárgy... Hajnóczy Péter
• Hajnóczy Péter: Akna a presszóban
• Reményi József Tamás: A tehetetlen kéz Császár István-filmek

• Dér András: Belső mozi, virtuális védelem Drogfilm
• N. N.: Drogfilmek
• Mihancsik Zsófia: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kecskeméti József: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kömlődi Ferenc: Tudattágítás, hedonizmus Timothy Leary és a pszichedelikus mozi
TITANIC
• Csejdy András: Semmi sem igaz, minden igazi Titanic fesztivál
• Forgách András: Boldog, boldogtalan Happy Together

• Galambos Attila: Kórház az egész világ Birodalom I-VIII.
• Bóna László: Gyógyítás, műholddal Dr. T.V.
VÁROSVÍZIÓK
• Antal István: Másodpercenként 24 kocka Az avantgarde New York
• Jakab Kriszta: Harapás a Nagy Almából Woody Allen
• N. N.: New York-filmek
KRITIKA
• Muhi Klára: De hát hol élünk? Sír a madár
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Démoni csapda
• Békés Pál: Nincs alku
• Mátyás Péter: Tökéletes gyilkosság
• Hungler Tímea: Furcsa pár 2.
• Harmat György: Nászok ásza
• Halász Tamás: Patriot
• Hatvani Tamás: Lost in Space
• Kömlődi Ferenc: Z, a hangya
• Tamás Amaryllis: Csenő manók
• Sulyok Máté: Mulan
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Az első mobil

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kádár

Pápai Zsolt

Kádár – magyar, 2009. Rendezte: Muszatics Péter. Kép: Horváth Mihály. Szereplők: Pók Attila, Berecz János, M. Kiss Sándor, Zinner Tibor, Valuch Tibor, Miszlivetz Ferenc, Huszár Tibor. Producer: Cirkó József. Gyártó: HCC Media Group / Pelagi Film / Magyar Média Műhely. 70 perc.

Aki Kádár Jánosról forgat, az óhatatlanul a magyar történelemről is beszél – de aki Kádárról akar filmet készíteni, annak nem csupán a magyar történelemről kellene mesélnie. Muszatics Péter dokumentumfilmje sikeresen és – már amennyire hetven percben ez egyáltalán lehetséges: – pontosan skicceli fel a XX. század második felének magyar történelmét, de közben keveset beszél a címben megnevezett személyről, azaz e személy személyiségéről. Történelmi gyorstalpalót kínál, de erről a sokarcú, a közéleti szerepvállalása mellett is folytonosan rejtőzködő, még mértékadó történészek – valamint pszichológusok, szociológusok – számára is talányos emberről keveset mond. Jellemző például, hogy Kádár gyermekkoráról alig néhány szó esik csupán a filmben, iskoláiról, műveltségéről még annyi sem.

A kulcs Kádár személyiségének és tetteinek a megértéséhez az a paradoxon lehetne, amit Huszár Tibor briliánsan fogalmaz meg a filmben – nevezetesen, hogy Kádár egyszerre volt a maga sorsának ura és kiszolgáltatottja –, azonban Muszatics nem ered ennek a paradoxonnak a nyomába. Pedig kiváló a filmben feltűnő tudósi gárda, rajtuk aztán tényleg semmi nem múlik: a minden megszólalásakor szuggesztív Huszár Tibor mellett szóhoz jut Zinner Tibor, M. Kiss Sándor, Valuch Tibor és Pók Attila is.

A film szerkezetével kapcsolatban problematikusnak tűnik az a megoldás, hogy a kronológiai rendben előadott és a történészek, szociológusok, egykori közéleti szereplők által kommentált események rendjét időnként Kádár elhíresült utolsó – zavaros mondatokkal teli – beszédéből származó idézetek szakítják meg, minden tét nélkül. Az archív anyagokat is szűkösen méri a film, ami azért is különös, mert ebben a témában – kis túlzással – valamennyi, az elmúlt fél évszázadban Magyarországon készült mozgókép használható lenne.

Muszatics Péter Kádár-filmje a XX. századi magyar történelemről minimális ismeretekkel bíró néző számára csak részleteiben lehet érdekes. Inkább külföldiek számára ajánlható, illetve olyan honfitársainknak, akik hiányoztak a középiskolai történelemórákról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10071