KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/december
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Láttam Tolnay Klárit sildes sityakban
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR FILM
• Enyedi Ildikó: A misztika vége Simon mágus
• Győrffy Iván: Csodák vására Misztikum a magyar filmben
• Győrffy Iván: Elvarázsolt kastély Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: Szentkuthy-mozi Elveszett irodalom
• Somogyi Marcell: Egy talált tárgy... Hajnóczy Péter
• Hajnóczy Péter: Akna a presszóban
• Reményi József Tamás: A tehetetlen kéz Császár István-filmek

• Dér András: Belső mozi, virtuális védelem Drogfilm
• N. N.: Drogfilmek
• Mihancsik Zsófia: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kecskeméti József: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kömlődi Ferenc: Tudattágítás, hedonizmus Timothy Leary és a pszichedelikus mozi
TITANIC
• Csejdy András: Semmi sem igaz, minden igazi Titanic fesztivál
• Forgách András: Boldog, boldogtalan Happy Together

• Galambos Attila: Kórház az egész világ Birodalom I-VIII.
• Bóna László: Gyógyítás, műholddal Dr. T.V.
VÁROSVÍZIÓK
• Antal István: Másodpercenként 24 kocka Az avantgarde New York
• Jakab Kriszta: Harapás a Nagy Almából Woody Allen
• N. N.: New York-filmek
KRITIKA
• Muhi Klára: De hát hol élünk? Sír a madár
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Démoni csapda
• Békés Pál: Nincs alku
• Mátyás Péter: Tökéletes gyilkosság
• Hungler Tímea: Furcsa pár 2.
• Harmat György: Nászok ásza
• Halász Tamás: Patriot
• Hatvani Tamás: Lost in Space
• Kömlődi Ferenc: Z, a hangya
• Tamás Amaryllis: Csenő manók
• Sulyok Máté: Mulan
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Az első mobil

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Megtört város

Tüske Zsuzsanna

Broken City – amerikai, 2013. Rendezte: Allen Hughes. Írta: Brian Tucker. Kép: Ben Seresin. Zene: Atticus és Leopold Ross. Szereplők: Mark Wahlberg (Taggart), Russel Crowe (Hostetler), Catherina Zeta-Jones (Cathleen), Jeffrey Wright (Fairbanks), Alona Tal (Katy). Gyártó: Regency Enterprises / Emmett-Furla Films. Forgalmazó: Pro Video. Feliratos. 109 perc.

A testvérével a ’90-es évek new black cinema-osztályának eminensei közt buzgólkodó Allen Hughes, az ezredfordulóra eltávolodott a Veszélyes elemek külvárosi, fekete dzsungelétől, ahol az emberélet súlya az egyszeri heroinos fecskendő értékével vetekedett – a társadalmi érzékenység és az erkölcsi kérdések leckéjéből azonban máig képes bármilyen műfaji közegben lefelelni. Bátyjával együtt ma már flancos hollywoodi munkákat teljesít, először 2001-ben, a viktoriánus Hasfelmetsző Jack-sztori szocio-thriller átiratával, A pokolbóllal, majd 2010-ben, már egykeként, lírai tónusú disztópiájával, az Éli könyvével kritizálta az elnyomó hatalmat és megalomán képviselőit, 2012-ben pedig a Megtört város noir vonásokkal megrajzoltt bűnfilmjén keresztül talált el kedvenc témájához.

A történet hőse, a súlyos túlkapásáért magánnyomozói pályafutásra ítélt, egykori mintarendőr, Billy Taggart, régi pártfogójától az újraválasztás előtt álló, vehemens polgármestertől kapott megbízással visszautasíthatatlanul szép összeget és jegyet nyer a visszatéréshez. A kampánysikerre veszélyes, hűtlennek vélt feleség utáni szaglászásból azonban hamarosan gyilkosságtól és korrupciótól sem mentes, szövevényes bűnügy bontakozik ki, amelyből még hófehér múlttal is nehéz lenne jól kikeveredni. A rendező ezúttal sem tagadja meg értékrendjét: a bűn következményei érvényben maradnak, nem évülnek el, azonban a főhősök, a Hughes-féle önfeláldozás-motívumnak köszönhetően, mindig tiszta kézzel távoznak a sokszereplős piszkos játszmából. Az alkoholizmus és kívülálló magánnyomozó-figura motívumával Lawrence Block világát, pengeélesre csiszolt, pergő dialógusaival pedig a teljes hard boiled-univerzum legtökösebb példányait idézve, Hughes végre bebizonyítja, hogy a műfaji finomságok felé is tud olyan érzékenységgel fordulni, mint a társadalmi problémákhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11377