KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/december
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Láttam Tolnay Klárit sildes sityakban
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR FILM
• Enyedi Ildikó: A misztika vége Simon mágus
• Győrffy Iván: Csodák vására Misztikum a magyar filmben
• Győrffy Iván: Elvarázsolt kastély Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: Szentkuthy-mozi Elveszett irodalom
• Somogyi Marcell: Egy talált tárgy... Hajnóczy Péter
• Hajnóczy Péter: Akna a presszóban
• Reményi József Tamás: A tehetetlen kéz Császár István-filmek

• Dér András: Belső mozi, virtuális védelem Drogfilm
• N. N.: Drogfilmek
• Mihancsik Zsófia: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kecskeméti József: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kömlődi Ferenc: Tudattágítás, hedonizmus Timothy Leary és a pszichedelikus mozi
TITANIC
• Csejdy András: Semmi sem igaz, minden igazi Titanic fesztivál
• Forgách András: Boldog, boldogtalan Happy Together

• Galambos Attila: Kórház az egész világ Birodalom I-VIII.
• Bóna László: Gyógyítás, műholddal Dr. T.V.
VÁROSVÍZIÓK
• Antal István: Másodpercenként 24 kocka Az avantgarde New York
• Jakab Kriszta: Harapás a Nagy Almából Woody Allen
• N. N.: New York-filmek
KRITIKA
• Muhi Klára: De hát hol élünk? Sír a madár
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Démoni csapda
• Békés Pál: Nincs alku
• Mátyás Péter: Tökéletes gyilkosság
• Hungler Tímea: Furcsa pár 2.
• Harmat György: Nászok ásza
• Halász Tamás: Patriot
• Hatvani Tamás: Lost in Space
• Kömlődi Ferenc: Z, a hangya
• Tamás Amaryllis: Csenő manók
• Sulyok Máté: Mulan
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Az első mobil

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Lazarus hatás

Kránicz Bence

The Lazarus Effect – amerikai, 2015.Rendezte: David Gelb. Írta: Luke Dawson, Jeremy Slater. Kép: Michael Fimognari. Zene: Sarah Schachner. Szereplők: Olivia Wilde (Zoe), Evan Peters (Clay), Mark Duplass (Frank), Sarah Bolger (Eva). Gyártó: Blumhouse Productions / Chapter One Film / Lionsgate. Forgalmazó: Big Bang Kft. Szinkronizált. 83 perc.

 

A holtak feltámasztásának motívuma sajátos jelentéssel bír a kortárs horrorfilmben, ahol az extrém erőszak ábrázolására alapozott szériák életben tartása mellett komoly kihívást jelent a klasszikus témák és alzsánerek újraélesztése és hozzáigazítása a 21. századi igényekhez. Az itthon is vetített Sushiálmokat jegyző, dokumentumfilmes hátterű David Gelb első nagyjátékfilmje ráadásul már két éve elkészült, az idei forgalmazás tehát megint csak a történet felvetésére rímel, a végeredményt látva viszont kétséges, hogy a filmet érdemes volt-e megkésve moziba küldeni.

A Lazarus-hatás érdemei ugyanis kimerülnek abban, ahogy a frankensteini alaphelyzeten túllépve más, gyakran látott műfaji sémákat sorjáz szűk másfél órában, számos sikerültebb előképet idézve fel a nézőben. A váratlanul agresszívvá váló kutya a Cujóból, a halálközeli élményekről folytatott eszmecserék az Egyenesen átból, a telekinetikus képességekkel felruházott monstrum-hősnő alakja a Carrie-ből lehet ismerős – kellemes csalódás, hogy Gelb legalább a kínálkozó, de elnyűtt found footage formavilágról hajlandó lemondani. A főszerepeket játszó Olivia Wilde és Mark Duplass ugyanakkor képesek némi friss vért pumpálni a másodlagos frissességű sztoriba. Különösen a kisebbfajta indie-ikonként számon tartott Duplass esetében izgalmas, ahogy műfaji kalandozásai során is az elhúzódó párkapcsolati válságok kisrealista témáját variálja: amíg a Kockázatos túrában az időutazás, a The One I Love-ban pedig a megkettőződés teremtette meg a leválás és elengedés lehetőségét, addig Gelb filmjében a balul végződő feltámasztási kísérlet mutat rá, hogy a kifulladt románcot nincs értelme életben tartani. Ez a felismerés azonban aligha fogja felvillanyozni A Lazarus-hatás célközönségét, akik kénytelenek beérni korábbi horror-élményeik kevéssé találékony újrázásával.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12230