KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/december
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Láttam Tolnay Klárit sildes sityakban
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR FILM
• Enyedi Ildikó: A misztika vége Simon mágus
• Győrffy Iván: Csodák vására Misztikum a magyar filmben
• Győrffy Iván: Elvarázsolt kastély Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: Szentkuthy-mozi Elveszett irodalom
• Somogyi Marcell: Egy talált tárgy... Hajnóczy Péter
• Hajnóczy Péter: Akna a presszóban
• Reményi József Tamás: A tehetetlen kéz Császár István-filmek

• Dér András: Belső mozi, virtuális védelem Drogfilm
• N. N.: Drogfilmek
• Mihancsik Zsófia: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kecskeméti József: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kömlődi Ferenc: Tudattágítás, hedonizmus Timothy Leary és a pszichedelikus mozi
TITANIC
• Csejdy András: Semmi sem igaz, minden igazi Titanic fesztivál
• Forgách András: Boldog, boldogtalan Happy Together

• Galambos Attila: Kórház az egész világ Birodalom I-VIII.
• Bóna László: Gyógyítás, műholddal Dr. T.V.
VÁROSVÍZIÓK
• Antal István: Másodpercenként 24 kocka Az avantgarde New York
• Jakab Kriszta: Harapás a Nagy Almából Woody Allen
• N. N.: New York-filmek
KRITIKA
• Muhi Klára: De hát hol élünk? Sír a madár
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Démoni csapda
• Békés Pál: Nincs alku
• Mátyás Péter: Tökéletes gyilkosság
• Hungler Tímea: Furcsa pár 2.
• Harmat György: Nászok ásza
• Halász Tamás: Patriot
• Hatvani Tamás: Lost in Space
• Kömlődi Ferenc: Z, a hangya
• Tamás Amaryllis: Csenő manók
• Sulyok Máté: Mulan
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Az első mobil

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A harminchármak

Soós Tamás Dénes

The 33 – chilei–kolumbiai, 2015. Rendezte: Patricia Riggen. Szereplők: Antonio Banderas, Juliette Binoche, Gabriel Byrne. Forgalmazó: ProVideo. 127 perc.

 

Chilében is tudnak rossz hollywoodi filmet készíteni. Túlzenélt, túljátszott filmet egy olyan eseményről, melynek minden – társadalmi, gazdasági, politikai, emberi – vetülete izgalmas kérdések sorát veti fel. A mexikói Patricia Riggen, aki a spanyol Antonio Banderas, az ír Gabriel Byrne, a francia Juliette Binoche és a brazil Rodrigo Santoro főszereplésével forgatott filmet a 2010-es chilei bányásztragédiáról, érzéketlen mind a nüánszok, mind a nagy témák iránt. A harminchármak melodrámai zanzáját adja a gondatlanság miatt bekövetkezett bányaomlásnak, a 700 méteres mélységben töltött több mint két hónapnak, és a mentési kísérleteket övező médiafelhajtásnak. Hiába pedzegeti a termelést az emberéletnél is fontosabbnak tartó cég felelősségét, a mentést szervező politikusok (ön)érdekérvényesítését, vagy a bányamélyben kiélesedő és a bolíviai férfival szemben táplált előítéleteket, a film már-már bravúrosan kerüli el, hogy bármiről is érdemben szóljon. Kétfrontos kudarc A harminchármak, mert se az eset komplexitását, se a túlélésért folytatott küzdelem feszültségét nem tudja megragadni, hiába omlik a CGI-plafon, és hiába állnak ki a bányászok az őrület peremére. Tragikus sem attól lesz a film, hogy ferdít, és a Super Mario becenevű bányászból (Antonio Banderas), aki a krízishelyzetben vezetővé lép elő, valóban szuperhőst farag, aki egymagában oldja meg a felmerülő problémákat, hanem hogy klisévé redukálja a valóban élt, valóban szenvedett embereket. Izgága, gyerekvállalásra készülő fiatallá az egyiket, nyugdíjazás előtt álló öreggé a másikat, akire az utolsó napján szakad rá a bánya, hogy így minden mozizsernyák és celluloidgengszter kópiája legyen, akik „túl öregek már ehhez a szarhoz”. A filmklisé, ha rosszul vezetik elő, untat, valódi bűne mégis az, hogy megfosztja egyéniségétől azt, akire ráhúzzák. Patricia Riggen pedig pont ezt teszi: ellopja és kisajátítja a chilei bányászok sorsát azzal, hogy „hollywoodi” filmet forgat róluk. Hiába hangsúlyozza feliratokban, hogy a 2010-es szerencsétlenség nem egyedi eset, a bányászok tömegesen halnak meg Chilében, és akik megúszták, kártérítést sem kaptak, az epilógban összeölelkezve, nevetve állítja kamerája elé a valódi harminchármakat. Patricia Riggen rosszízlése a World Trade Center tűzoltója mellé helyezi a chilei munkásokat, akinek 9/11 utáni tragédiájára Oliver Stone egy barbecue partival tette ki a fals happy endet.

Lehet, hogy a világ megállt, de a film forog tovább.

Extrák: A harminchármak: Az egész világ figyelt (Híradós bejátszások, interjúk, B-roll felvételek és filmrészletek).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12705