KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/december
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Láttam Tolnay Klárit sildes sityakban
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR FILM
• Enyedi Ildikó: A misztika vége Simon mágus
• Győrffy Iván: Csodák vására Misztikum a magyar filmben
• Győrffy Iván: Elvarázsolt kastély Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: Szentkuthy-mozi Elveszett irodalom
• Somogyi Marcell: Egy talált tárgy... Hajnóczy Péter
• Hajnóczy Péter: Akna a presszóban
• Reményi József Tamás: A tehetetlen kéz Császár István-filmek

• Dér András: Belső mozi, virtuális védelem Drogfilm
• N. N.: Drogfilmek
• Mihancsik Zsófia: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kecskeméti József: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kömlődi Ferenc: Tudattágítás, hedonizmus Timothy Leary és a pszichedelikus mozi
TITANIC
• Csejdy András: Semmi sem igaz, minden igazi Titanic fesztivál
• Forgách András: Boldog, boldogtalan Happy Together

• Galambos Attila: Kórház az egész világ Birodalom I-VIII.
• Bóna László: Gyógyítás, műholddal Dr. T.V.
VÁROSVÍZIÓK
• Antal István: Másodpercenként 24 kocka Az avantgarde New York
• Jakab Kriszta: Harapás a Nagy Almából Woody Allen
• N. N.: New York-filmek
KRITIKA
• Muhi Klára: De hát hol élünk? Sír a madár
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Démoni csapda
• Békés Pál: Nincs alku
• Mátyás Péter: Tökéletes gyilkosság
• Hungler Tímea: Furcsa pár 2.
• Harmat György: Nászok ásza
• Halász Tamás: Patriot
• Hatvani Tamás: Lost in Space
• Kömlődi Ferenc: Z, a hangya
• Tamás Amaryllis: Csenő manók
• Sulyok Máté: Mulan
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Az első mobil

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A dzsungel könyve

Kránicz Bence

The Jungle Book – amerikai, 2016. Rendezte: Jon Favreau. Írta: Rudyard Kipling regényéből Justin Marks. Kép: Bill Pope. Zene: John Debney. Szereplők: Neel Sethi (Maugli). Gyártó: Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 100 perc.

 

Rudyard Kipling 1894-ben kiadott dzsungelnovellái Korda Zoltán adaptációiban hódították meg a mozivásznakat: a fiatalabb Korda testvér részt vett az 1937-es Elefántfiú rendezői munkálataiban is, öt évvel később pedig már A dzsungel könyve címen készített hollywoodi filmváltozatot. Ahogy a ‘42-es Korda-film, úgy a máig népszerű Disney-verzió is a Maugli testvérei című elbeszélést emelte ki a kötetből, amelyben a farkasok nevelte kisfiú állatbarátai segítségével legyőzi a dzsungel békés népét terrorizáló tigrist, Sir Kánt.

Jon Favreau (Vasember) idei rendezése inkább a klasszikus rajzfilm adaptációja, mint Kiplingé. Az örökzöld slágerek dallamai, illetve a komikus és thrillerbe hajló jelenetek váltakozása egyaránt az egész családot célzó, ám Kipling elbeszélésének egy-egy kíméletlenebb epizódját is megtartó Disney-mozit idézik. Ez a stratégia azzal jár, hogy a film inkább részleteiben hatásos: Balu medve jópofa bemutatkozása vagy a menekülés Lajcsi király majmai elől egyaránt remek szekvenciák, a road movie-szerkezetben azonban gyengül a központi konfliktus, nem kerülnek igazán magasra a tétek.

Amíg Kipling könyve egyszerre volt érthető a gyarmati sorban tartott Indiához címzett ódaként és olcsó egzotikumot kínáló gyerekmeseként, addig Favreau munkájának legfőbb érdeme, hogy felvonultatja a digitális képalkotás legújabb eredményeit – az új Majmok bolygója-filmekben és a Pi életében kikísérletezett technikával Balu és Bagira minden korábbinál élethűbb mimikát és bundát kaphattak. Ám a film semmit nem kezd azzal az ellentmondással, hogy a legmodernebb számítógépes effektusokkal ébreszt nosztalgiát az ősi, romlatlan természet idillje iránt. Az ember hozta tűz „vörös virágában” nem nehéz a komputeranimáció mesterséges csodájára ismerni, márpedig így a tanulság is óhatatlanul hamisnak tűnik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/05 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12719