KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/december
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Láttam Tolnay Klárit sildes sityakban
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR FILM
• Enyedi Ildikó: A misztika vége Simon mágus
• Győrffy Iván: Csodák vására Misztikum a magyar filmben
• Győrffy Iván: Elvarázsolt kastély Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: Szentkuthy-mozi Elveszett irodalom
• Somogyi Marcell: Egy talált tárgy... Hajnóczy Péter
• Hajnóczy Péter: Akna a presszóban
• Reményi József Tamás: A tehetetlen kéz Császár István-filmek

• Dér András: Belső mozi, virtuális védelem Drogfilm
• N. N.: Drogfilmek
• Mihancsik Zsófia: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kecskeméti József: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kömlődi Ferenc: Tudattágítás, hedonizmus Timothy Leary és a pszichedelikus mozi
TITANIC
• Csejdy András: Semmi sem igaz, minden igazi Titanic fesztivál
• Forgách András: Boldog, boldogtalan Happy Together

• Galambos Attila: Kórház az egész világ Birodalom I-VIII.
• Bóna László: Gyógyítás, műholddal Dr. T.V.
VÁROSVÍZIÓK
• Antal István: Másodpercenként 24 kocka Az avantgarde New York
• Jakab Kriszta: Harapás a Nagy Almából Woody Allen
• N. N.: New York-filmek
KRITIKA
• Muhi Klára: De hát hol élünk? Sír a madár
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Démoni csapda
• Békés Pál: Nincs alku
• Mátyás Péter: Tökéletes gyilkosság
• Hungler Tímea: Furcsa pár 2.
• Harmat György: Nászok ásza
• Halász Tamás: Patriot
• Hatvani Tamás: Lost in Space
• Kömlődi Ferenc: Z, a hangya
• Tamás Amaryllis: Csenő manók
• Sulyok Máté: Mulan
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Az első mobil

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jack Reacher: Nincs visszaút

Csiger Ádám

Jack Reacher: Never Go Back – amerikai, 2016. Rendezte: Edward Zwick. Írta: Lee Child regényéből Marshall Herskovitz. Kép: Oliver Wood. Zene: Henry Jackman. Szereplők: Tom Cruise (Reacher), Cobie Smulders (Susan), Danika Yarosh (Samantha), Patrick Heusinger (Hunter). Gyártó: Paramount Pictures / Skydance Media. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 119 perc.

 

A hollywoodi sequelek látványosabbak és grandiózusabbak elődeiknél, kivéve néhány rendhagyó folytatást, melyek alkotói próbáltak nem beleesni ebbe a csapdába, és nem előre, hanem inkább visszaléptek egyet. A Star Wars: Az ébredő erő főleg nosztalgiát és bevált csavarokat kínált az előzmény-trilógia akcióorgiájához és világteremtéséhez képest, de a tökéletes példa a retró sequelre a Mission Impossible: Titkos nemzet. Illetve most már ez az újabb film a Tom Cruise-Christopher McQuarrie duótól, amiről sokat elárul, hogy hatásosnak szánt, a trailerben is megmutatott nyitójelenetében egyáltalán nincsen képkereten belüli akció.

A kiszolgált veterán Reacher továbbra is hajléktalan, bár nem az utcán, hanem szállókon él, és füleseket ad egykori munkaadóinak a katonai rendőrségnél. Épp randevúra hívná női összekötőjét, amikor a csinos őrnagyot megvádolják kémkedéssel. A nyomozó összeesküvés áldozata: egy afganisztáni ügy alkalmával darázsfészekbe nyúlt. Reacher megszökteti: folytatniuk kell a nyomozást, hogy tisztázzák magukat, de közben a hatóságok mellett egy privát katonai cég emberei is vadásznak rájuk.

Látványos szekvenciákban tehát nem bővelkedik a film, még ha nem is hiányoznak belőle a harcjelenetek. Akcióthrillerként és hard boiled krimiként meglehetősen kiszámítható a cselekmény. Cruise hiteltelen keménykezű héroszként, az öntudatos nőkarakter szerepe kimerül a főhős macsóságának kompenzálásában, az antagonista pedig érdektelen. Lee Child író és Edward Zwick rendező története inkább drámaként működik: a hős megváltását nem egy romantikus affér hozza el, hanem az, hogy apasági keresetet nyújtottak be vele szemben, állítólagos lánya pedig a katonai cég bérgyilkosainak célkeresztjébe kerül. Reacher, az őrnagy és a tini fruska menekülés és nyomozás közben családdá kovácsolódik, konfliktusaik a film fénypontjait jelentik a műfaji szálhoz képest.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13005