KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/december
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Láttam Tolnay Klárit sildes sityakban
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR FILM
• Enyedi Ildikó: A misztika vége Simon mágus
• Győrffy Iván: Csodák vására Misztikum a magyar filmben
• Győrffy Iván: Elvarázsolt kastély Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: Szentkuthy-mozi Elveszett irodalom
• Somogyi Marcell: Egy talált tárgy... Hajnóczy Péter
• Hajnóczy Péter: Akna a presszóban
• Reményi József Tamás: A tehetetlen kéz Császár István-filmek

• Dér András: Belső mozi, virtuális védelem Drogfilm
• N. N.: Drogfilmek
• Mihancsik Zsófia: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kecskeméti József: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kömlődi Ferenc: Tudattágítás, hedonizmus Timothy Leary és a pszichedelikus mozi
TITANIC
• Csejdy András: Semmi sem igaz, minden igazi Titanic fesztivál
• Forgách András: Boldog, boldogtalan Happy Together

• Galambos Attila: Kórház az egész világ Birodalom I-VIII.
• Bóna László: Gyógyítás, műholddal Dr. T.V.
VÁROSVÍZIÓK
• Antal István: Másodpercenként 24 kocka Az avantgarde New York
• Jakab Kriszta: Harapás a Nagy Almából Woody Allen
• N. N.: New York-filmek
KRITIKA
• Muhi Klára: De hát hol élünk? Sír a madár
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Démoni csapda
• Békés Pál: Nincs alku
• Mátyás Péter: Tökéletes gyilkosság
• Hungler Tímea: Furcsa pár 2.
• Harmat György: Nászok ásza
• Halász Tamás: Patriot
• Hatvani Tamás: Lost in Space
• Kömlődi Ferenc: Z, a hangya
• Tamás Amaryllis: Csenő manók
• Sulyok Máté: Mulan
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Az első mobil

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fortress

Turcsányi Sándor

Küldj egy jelet bentről: újabb anzix a rács mögül. A futószalagról ím legördül az egymilliomodik rabszállító. A többszörösen visszaeső (magyarán javíthatatlan) mozinézőnek kijár a halmazati büntetés. A végső szigor, mondhatnánk – ha nem tudnánk szinte biztosan jön ennél még sokkal rosszabb is.

Dutyidilink a jövőben, a közeljövőben játszódik. Alig húsz év múlva az Amerikai Egyesült Államokban fasizmus virágzik (ma a hülyeség). Kemény idők jönnek, földbe vájt szuper-büntetőintézetek gyűrűiben sínylődnek majd, kik megpróbálnak kibújni gyerekbeszolgáltatási kötelezettségük alól.

A vásznon látott rémségekhez három módon közeledhetünk. Irodalmiasan: a fent leírt műintézet Dante pokla. E szerint a néző már a film ötödik percétől halott, s fején szarvas-patás-szőrös, juj de csúnya filmkészítők korcsolyáznak. Rendőrtudományos módszerekkel: Minthogy ahol vagyunk, börtön, s annak mélybe rántó gyűrűi vannak; épp mint egy végbélnyílás, s mi élvezhetjük lehulló gyümölcseit. A harmadik – legjobb – közelítés a távolodás. Mert mi másra vágyni e helyt, mint a szökésre? Hosszú, piszkos, gyilkos munka, mialatt a hős elveszti hű társait. Nincs ez másként most sem. Vajon sikerül-e hőseinknek...? A leleményes és végtelenül eredeti pofák a szellőzőlerendezésen keresztül iparkodnak a szabad világ felé.

Inkább megosztom saját (ez alkalommal is prímán bevált) módszerem: mindig a sor legszélére kell jegyet venni. Majd elfelejtettem: mi a különbség Jean-Claude van Damme és Christopher Lambert, a két legutolsó börtöntöltelék között? (Christophernek még a szeme sem áll jól.)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/12 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=622