KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/december
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Láttam Tolnay Klárit sildes sityakban
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR FILM
• Enyedi Ildikó: A misztika vége Simon mágus
• Győrffy Iván: Csodák vására Misztikum a magyar filmben
• Győrffy Iván: Elvarázsolt kastély Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: Szentkuthy-mozi Elveszett irodalom
• Somogyi Marcell: Egy talált tárgy... Hajnóczy Péter
• Hajnóczy Péter: Akna a presszóban
• Reményi József Tamás: A tehetetlen kéz Császár István-filmek

• Dér András: Belső mozi, virtuális védelem Drogfilm
• N. N.: Drogfilmek
• Mihancsik Zsófia: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kecskeméti József: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kömlődi Ferenc: Tudattágítás, hedonizmus Timothy Leary és a pszichedelikus mozi
TITANIC
• Csejdy András: Semmi sem igaz, minden igazi Titanic fesztivál
• Forgách András: Boldog, boldogtalan Happy Together

• Galambos Attila: Kórház az egész világ Birodalom I-VIII.
• Bóna László: Gyógyítás, műholddal Dr. T.V.
VÁROSVÍZIÓK
• Antal István: Másodpercenként 24 kocka Az avantgarde New York
• Jakab Kriszta: Harapás a Nagy Almából Woody Allen
• N. N.: New York-filmek
KRITIKA
• Muhi Klára: De hát hol élünk? Sír a madár
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Démoni csapda
• Békés Pál: Nincs alku
• Mátyás Péter: Tökéletes gyilkosság
• Hungler Tímea: Furcsa pár 2.
• Harmat György: Nászok ásza
• Halász Tamás: Patriot
• Hatvani Tamás: Lost in Space
• Kömlődi Ferenc: Z, a hangya
• Tamás Amaryllis: Csenő manók
• Sulyok Máté: Mulan
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Az első mobil

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A nagyrozsdási eset

Zalán Vince

 

A Népszabadság 1957. február 5-i számában, amely beszámol arról, hogy kapunyitás volt az egyetemeken és a főiskolákon, részletesen ismerteti Kádár János salgótarjáni beszédét, közli az új Kossuth-díj bizottság névsorát, és így tovább, található egy kis „színes”, egy rövid riport „Ki a legszebb?” címmel, s „Epizodistákat keres a filmgyár” alcímmel arról tudósít, hogy csinos lányok kerestetnek A nagyrozsdási eset című filmhez. „Nehéz választás, ezért a zsűri tagjai inkább kettővel többet tartanak vissza, minthogy egy szépséget meggondolatlanul elszalasszanak...” – olvashatjuk a riportban. A kész filmben, amely most kerül először a széles moziközönség elé, azonban hiába keressük a „fölfedezett”, új szépségeket, mert – még az epizódszerepekben is (!) – a „régi”, jó színészeket látjuk viszont, akik – nagy igyekezettel karikírozva szerepüket – rutinosan játsszák el Gyárfás Miklós történetét. (A forgatókönyv (is) régi ötleten alapszik: Nagyrozsdáson miniszternek hiszik az éppen csak arra járt, egyszerű borellenőrt.) Páger Antal a borellenőr, Gáti József a fürdőigazgató, Tompa Sándor a tanácselnök, Sinkovits Imre a masszőr, Zenthe Ferenc a sofőr, Fónay Márta a tanácselnökné, Pethes Ferenc az újságíró szerepében mindent megtesznek azért, hogy megnevettessék a publikumot.

Kalmár László – többek között – a Halálos tavasz, a Déryné készítője, tehát rutinos rendező irányította munkájukat. Kalmárnak láthatóan nem volt több a célja, minthogy „aktualizálja”, a „kor követelményeihez” igazítsa a harmincas-negyvenes évek magyar filmvígjátékának sablonjait. Ez jórészt sikerült neki, olykor túlságosan is jól. Tompa Sándor fiziognómiája, s a róla készült festményekkel és mellszobrokkal telezsúfolt belsők például inkább az előző társadalmi korszak vezetőjére, Rákosi Mátyásra történő közönséges utalásnak tekinthetők, mintsem a kor lényegét megidéző művészi leleménynek. Akik tehát egy régi, „békebeli” Kalmár László filmet várnak, nem fognak csalódni A nagyrozsdási eset megnézésekor. Csalódni azok fognak, akik ennél (valamivel) többet remélnek a filmtől.

A nagyrozsdási eset társa(?) azoknak a filmeknek, amelyek 1956 és 1957 táján készültek, Várkonyi Zoltán Keserű igazságának, Banovich Tamás Eltüsszentett birodalmának, amelyeket nem vetítettek nyilvánosan. A nagyrozsdási eset mostani bemutatója így – bizonyos értelemben – mítoszromboló esemény is. Lehet, hogy az első ebben a sorban?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/11 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6277