KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/december
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Láttam Tolnay Klárit sildes sityakban
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR FILM
• Enyedi Ildikó: A misztika vége Simon mágus
• Győrffy Iván: Csodák vására Misztikum a magyar filmben
• Győrffy Iván: Elvarázsolt kastély Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: Szentkuthy-mozi Elveszett irodalom
• Somogyi Marcell: Egy talált tárgy... Hajnóczy Péter
• Hajnóczy Péter: Akna a presszóban
• Reményi József Tamás: A tehetetlen kéz Császár István-filmek

• Dér András: Belső mozi, virtuális védelem Drogfilm
• N. N.: Drogfilmek
• Mihancsik Zsófia: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kecskeméti József: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kömlődi Ferenc: Tudattágítás, hedonizmus Timothy Leary és a pszichedelikus mozi
TITANIC
• Csejdy András: Semmi sem igaz, minden igazi Titanic fesztivál
• Forgách András: Boldog, boldogtalan Happy Together

• Galambos Attila: Kórház az egész világ Birodalom I-VIII.
• Bóna László: Gyógyítás, műholddal Dr. T.V.
VÁROSVÍZIÓK
• Antal István: Másodpercenként 24 kocka Az avantgarde New York
• Jakab Kriszta: Harapás a Nagy Almából Woody Allen
• N. N.: New York-filmek
KRITIKA
• Muhi Klára: De hát hol élünk? Sír a madár
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Démoni csapda
• Békés Pál: Nincs alku
• Mátyás Péter: Tökéletes gyilkosság
• Hungler Tímea: Furcsa pár 2.
• Harmat György: Nászok ásza
• Halász Tamás: Patriot
• Hatvani Tamás: Lost in Space
• Kömlődi Ferenc: Z, a hangya
• Tamás Amaryllis: Csenő manók
• Sulyok Máté: Mulan
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Az első mobil

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Huligánok

Vincze Teréz

Hooligans – brit, 2006. Rendezte: Lexi Alexander. Írta: Lexi Alexander és Dougie Brimson. Kép: Alexander Buono. Zene: Christopher Franke. Szereplők: Elijah Wood (Matt), Leo Gregory (Bovver), Claire Forlani (Shannon), Charlie Hunnam (Dunham). Gyártó: Baker Street / Odd Lot Entertainment. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 109 perc.

 

Így, labdarúgó-világbajnokság idején mi sem aktuálisabb téma, mint a futballhuliganizmus. A közelmúltban láthattuk ennek alternatívabb kinézetű, fésületlenebb változatát, melyben a Chelsea drukkerek kemény magjának egyik tagjával azonosulva tehettük fel a jogos kérdést: miért van szükség véres bunyókhoz arra, hogy ezek a fickók egyáltalán érezzék még, hogy élnek (A futball-faktor).

A Huligánok című film ugyanakkor némileg jólfésültebben, hagyományosabb drámai szerkezetben meséli el a West Ham United futballcsapatának „cégéhez” (a meccsnézés helyett az ellenfél szurkolóinak bandáival vívott utcai harcok iránt lelkesedők csapata) tartozó „szurkolók” szigorú bajtársiassággal, heroikus küzdelmekkel, múltbéli súlyos titkokkal és galád árulással tarkított akciódús hétköznapjait.

A film különös érdekessége és erénye is egyben, hogy egy kívülről, nagyon más világból érkező figurán, az Elijah Wood alakította Matten és az ő átalakulásán keresztül érzékelteti a futballhuliganizmus jelenségének azokat a sajátosságait, melyek részben magyarázzák a furcsa tényt, hogy e bandák tagjai legtöbbször egyáltalán nem surmó, társadalmon kívüli figurák, hanem decens polgári foglakozást űző, több gyermekes családapák.

Matt – miután egy szerencsétlen félreértés nyomán kirúgják a Harvard újságíró szakáról – nővérét meglátogatni érkezik Londonba. Itt sógora öccsének szárnyai alatt sodródik bele a céges ügyekbe, és az eminens, rendszeresen naplót író szelíd fiúból lassan a B-közép véres öklű hőse válik. Az ő átalakulása, ahogyan a személyes kapcsolatok és a bandaszellem sajátos keveredése alkalmanként erkölcsi kötelességgé teszi az erőszakot, a nézőt is arra ösztönzi, hogy a jelenség dinamikáját gondolja végig – aminek tehát nem feltétlenül a kemény gyerekkor, a szegénység vagy a társadalmi kitaszítottság a mozgatóereje.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8639