KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/december
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Láttam Tolnay Klárit sildes sityakban
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR FILM
• Enyedi Ildikó: A misztika vége Simon mágus
• Győrffy Iván: Csodák vására Misztikum a magyar filmben
• Győrffy Iván: Elvarázsolt kastély Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: Szentkuthy-mozi Elveszett irodalom
• Somogyi Marcell: Egy talált tárgy... Hajnóczy Péter
• Hajnóczy Péter: Akna a presszóban
• Reményi József Tamás: A tehetetlen kéz Császár István-filmek

• Dér András: Belső mozi, virtuális védelem Drogfilm
• N. N.: Drogfilmek
• Mihancsik Zsófia: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kecskeméti József: Szertelen ország Magyar drogfront
• Kömlődi Ferenc: Tudattágítás, hedonizmus Timothy Leary és a pszichedelikus mozi
TITANIC
• Csejdy András: Semmi sem igaz, minden igazi Titanic fesztivál
• Forgách András: Boldog, boldogtalan Happy Together

• Galambos Attila: Kórház az egész világ Birodalom I-VIII.
• Bóna László: Gyógyítás, műholddal Dr. T.V.
VÁROSVÍZIÓK
• Antal István: Másodpercenként 24 kocka Az avantgarde New York
• Jakab Kriszta: Harapás a Nagy Almából Woody Allen
• N. N.: New York-filmek
KRITIKA
• Muhi Klára: De hát hol élünk? Sír a madár
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Démoni csapda
• Békés Pál: Nincs alku
• Mátyás Péter: Tökéletes gyilkosság
• Hungler Tímea: Furcsa pár 2.
• Harmat György: Nászok ásza
• Halász Tamás: Patriot
• Hatvani Tamás: Lost in Space
• Kömlődi Ferenc: Z, a hangya
• Tamás Amaryllis: Csenő manók
• Sulyok Máté: Mulan
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Az első mobil

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Festeni gyerekjáték

Klág Dávid

My Kid Could Paint That – amerikai, 2007. Rendezte: Amir Ber-Lev. Szereplők: Amir Ber-Lev, Anthony Brunelli, Marla Olmstead. Forgalmazó: InterCom. 80 perc.

 

Marla Olmstead festő-karrierje 2004-ben rakétaként szárnyalt felfelé. Absztrakt expresszionista képei a családi konyhából előbb egy városi kávéházba, onnan pedig egyenesen egy helyi galéria falaira. A festmények súlyos dollárezrekért cseréltek gazdát. Marla ekkor négyéves volt.

A sztorira ráugrott a média az Egyesült Államokban és azon kívül is. Marlát a huszadik század legnagyobb modern festőihez hasonlították, gyűjtők hada állt sorba a képeiért, a szülők a tévériportok és interjúk szűnni nem akaró körébe kerültek, míg az Államok legbefolyásosabb tényfeltáró műsora, a 60 Minutes egy gyermekpszichológus segítségével ország-világ számára akarta rejtett kamerás felvételekkel bebizonyítani: Marla apja segítségével fest, ráadásul úgy, ahogy bármelyik négyéves tenné. Csak rányomja a tubust a vászonra és maszatolja a festékpacákat.

A dokumentumfilmes Amir Ber-Lev a felhajtást látva még 2004-ben vágott neki, hogy Marla és családja segítségével filmet forgasson a modern művészet világáról, de kamerája jelen van akkor is, amikor a család végignézi a leleplező riportot. Az Olmstead szülők jól viselik a csapást, de a rendezőben eluralkodik a kétely: lehet, hogy már egy éve csalókról forgat.

És ez a csavar adja a Festeni gyerekjáték zsenialitását, ahogyan elindul, mint egyszerű portré a családról és a zseninek tartott kislányról, hogy aztán a játékidő felénél kitágítsa látószögét: a zárt közösségekről és magáról a művészet létéről, fogadtatásáról, készítéséről és manipulációjáról értekezzen. Ber-Lev szembesül azzal, hogy hiába keresi az igazságot a kislány képességeiről, objektívnak szánt dokumentumfilmje is legalább annyira szubjektív nézőpontot ad, mint bármelyik, családon belül forgatott, védőbeszédnek szánt anyag. És ha egy megrendezetlen film is képtelen feltárni a valóságot, akkor mi lenne rá képes?

Extrák: Audiokommentár az alkotókkal, egy epilógus-kisfilm, és egy hosszabb riport a New York Times filmben is megszólaló újságírójával.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9430