KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Dot.com

Kolozsi László

Dot.com – portugál, 2007. Rendezte: Luís Galvão Teles. Írta: Suzanne Nagle. Kép: Miguel Sales Lopes. Zene: Guy Farley. Szereplők: Joao Tempera (Pedro), María Adanez (Elena), Marco Delgado (Victor), Isabel Abreu (Ana). Gyártó: Fado Filmes / Alta Produccion / Zanzibar Films. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 119 perc.

A Dot.com legfőbb erénye, hogy Portugáliában, azon belül Dornesben forgatták. Egy látványban csak a mi Duna-kanyarunkkal vetekedő folyó félszigetén, a csodálatos 800 éves városkában. Még így is, hogy csak a vásznon látjuk, lenyűgöző élmény Dornesban lenni - amely a filmben az Agua Alta névre hallgat. A névre korábban már rátette a kezét egy spanyol multi, és bejegyezte mind brand nevet. Tekintve, hogy a portugálok majd száz évig nyögték a spanyol iga alatt, a nemzeti érzés is felhorgad azokban, akik nem adják a falucska site nevét, és nem engednek az ásványvizes multi nyomásának. A site-ot egy az odavezető út tervezésén munkálkodó külsős, egy mérnök, hozta létre, aki mintha száműzetését töltené a folyó kanyarulatában.

Luís Monteiro Galvão Teles filmjének az alapkonfliktusa - a falu küzd a globális hatalom ellen, kiáll saját értékei mellett – számos filmből (Lápvidék gyermekei,Feltámadás Makucskán) ismerős. A multi csinos nővel is támad. Elena (a kiemelkedő María Adárez) a magyar társadalom módjára széthúzó közösségben nem csak barátokra talál. A Novo Cinema időszakában induló Galvão Teles filmje, mint minden ilyen film: édesbús. Egy kicsit olyan, mint a portugálok legfőbb kulturális java, a fado. (Galvão Teles maga is nagy fado rajongó, Fado Blues című filmje sikeres volt, producer-cégének is Fado Film a neve.) A falu kiharcolja magának a mentőhelikoptert, a tetőjavítást, a Viagrát, és a közutat is. Egy barátom angol nagyapja mondta egyszer, hogy Afrikában nem lenne közút és vasút, ha ők angolok nem lettek volna ott. Mire a barátom megkérdezte tőle, biztos, hogy szükségük is volt rá. Akinek kétségei lennének, hogy a civilizáció és a globalizáció, a tetőantennák és a közút egy kis, festői falu előnyére válnak, az feltétlenül nézze meg a filmet. Még ha nem is ez bizonyította be, hogy lesz portugál film az immár 101 éves Manoel de Oliveira halála után is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10076