KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kéjjel-nappal

Vajda Judit

Knight and Day­ – amerikai, 2010. Rendezte: James Mangold. Írta: Patrick O'Neill. Kép: Phedon Papamichael. Zene: John Powell. Szereplők: Tom Cruise (Milner), Cameron Diaz (June), Peter Sarsgaard (Fitzgerald), Maggie Grace (April), Paul Dano (Simon). Gyártó: Twentieth Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 110 perc.

 

 

Szőke szépség gyakorolja a repülőgép mosdójában a csábmosolyt és a megfelelő szöveget, miközben kiszemeltje – egy lenyűgözően koreografált akciójelenetben – egy egész rakomány rosszfiút hatástalanít, majd ugyanazzal a játszi könnyedséggel kínálja tequilával a tett helyszínére érkező hősnőt. A Kéjjel-nappal legjellemzőbb képsorát az ebben tapasztalt kettősséget továbbvivő számos hasonló követi, miközben a hétköznapi lány, June és a Roy Miller nevű szuperkém elképesztő kalandok során a fél világot bejárja, szinte minden közlekedési eszközzel, földön-vízen-levegőben (épp csak a Holdon nem landolnak egy rakétával). Az alkotók ezenkívül a kaland- és kémfilmszótárat is végiglapozták: akció-romkomjuk A smaragd románcától a Bourne- és Bond-darabokon át Hithchcockig tartalmaz utalásokat nagy bőséggel.

Nem az így kialakult kellemes katyvasz teszi azonban, hogy a film mégsem működik (vagy legalábbis nem működik eléggé). A legnagyobb baj vele az, hogy egyszerre kíván a női fantázia és a férfivágyak mozgóképes beteljesítője lenni. A férfi főhősnek tetőtől talpig cool mind a 170 centije, fél kézzel elintéz bárkit és csupa izgalom mellette az élet (lásd ellenpontként a volt barátot, az unalmas, szürke tűzoltót), miközben a védelmező ösztön is munkál benne és még a szüleit is szereti. A hosszú combú főhősnő pedig imádja az autókat, és mikor hisztériázni kezd, épp a megfelelő pillanatban, gombnyomásra omlik eszméletlenül a karjainkba. Az „akció akció hátán”-megoldás a férfiaknak, míg az ezt időnként megtörő lassabb tempó a hölgyeknek kedvez – csakhogy így a két nem közül valamelyiknek végül nem lesz jó. James Mangold tehát az olyan fajsúlyos alkotások, mint a Copland, az Észvesztő, A nyughatatlan és a Börtönvonat Yumába után egy mind a rendező, mind a néző számára habkönnyű és szépemlékű, ám sajnos korántsem kielégítő nyári kalandként működő művet alkotott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10262