KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rango

Varró Attila

Rango – amerikai, 2011. Rendezte: Gore Verbinski. Írta: John Lango. Zene: Hans Zimmer. Gyártó: Blind Wink / GK Films / Nickelodeon Movies. Forgalmazó: UIP- Duna Film. Szinkronizált. 90 perc.

 

A posztmodern komédiák számára mindig is kiváló főhősnek bizonyult az alakoskodó színész figurája, aki a sors szeszélye folytán a valóságban is kénytelen életre kelteni szerepét (GalaxyQuest, Veszélyes éj, Dave), arra azonban eddig még nem volt példa, hogy a hősfigurát ráadásul egy kaméleon alakítsa, aki szó szerint rendre más bőrbe bújik. Az antropomorf állatkákra építő rajzfilmvígjátékok azonban erre is lehetőséget teremtettek, megajándékozva lelkes közönségüket a Rangóval, amiben a Három amigó és a Zelig randevúzik egymással Leoneföld poros kisvárosában.

Az ezredfordulós műfajátiratokhoz vonzódó Gore Verbinski nem először idomít digitális kisállatokat szélesvászonra, míg azonban az Egértanyában beérte a kötelező műfaji intertextekkel Godzillától az Apokalipszis mostig, a friss mű mindezekhez már egy teljes műfaj digitál-paródiáját használja keretként. Miként címe is mutatja, a Rango (Django+Ringo) a ’60-as évek olasz westernfilmjeiből szemezget össze magának kalandtörténetet (a helyi kiskirálytól elnyomott városkába érkező rejtélyes idegen felszabadítja a közösséget a kapitalista elnyomás alól), megfejelve a Kínai negyedből átemelt vízbitorlási konfliktussal és a kortárs élvezethez szükséges friss idézetekkel (többek közt A Karib-tenger kalózaival). Verbinski filmje azonban bizarr spirituális mellékszálával (lásd az armadillo figuráját) és szürreális víziójeleneteivel inkább tekinthető az El Topo, mintsem a Dollár-trilógia paródiájának, hiába bukkan fel – egyfajta modernista ellenpontként – maga a Névtelen Ember is egy álomszekvencia erejéig. Ezzel és a kifejezetten nyomasztóra formált menazsériával a Rango kilép saját műfaja fő célközönségének hatóköréből és nyíltan a felnőttnézők kegyeit keresi, új kalandokra csábítva őket a Shrek-tanyáról indult ösvényen – a Tarantino- vagy Burton-féle műfajérzékenység és humorérzék híján azonban csak üres zsánerpetárdákat puffogtat sorra az út szélén.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10569